Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bene János: Nyíregyházi honvédek a Kárpátokban 1944–1945-ben

Erre az időre esett a veszteségek számbavétele is. A hadosztály az eddigi harcok alatt elvesztette gyalogságának 40 %-át, tüzérségének pedig a felét. Gyalogezredei ennélfogva két zászlóaljra olvadtak le. Az újjászervezés során a július 23-iki áttö­résért bűnbakká kikiáltott és — méltánytalanul — feloszlatott 7. gyaloghadosztály 4. gyalogezredének legénységét a 12. gyalogezredbe olvasztották be. A tüzérséget is átszervezték, s az eddig Máramarosszigeten feltöltésre váró 78. tüzérosztályt vé­gül is nem alakították újjá, hanem legénységéből és tisztikarából teljesen feltöltöt­ték a nyíregyházi 22. tüzérosztályt, ellátták új lövegekkel és osztályparancsnokként Mogyoróssy László alezredest bízták meg. A továbbiakban ez a tüzérosztály támo­gatta a 12. gyalogezred harcait. Az ezredparancsnokság élén is változás történt: Muzsay ezredes bevonult a hadosztály-parancsnokságra, helyét pedig Hegedűs Flórián ezredes vette át. Románia 1944. augusztus 23-i kiugrásával az 1. hadsereg helyzete újból kriti­kussá vált. Kötelékéből néhány seregtestet a közvetlenül veszélyeztetett déli határ­szakaszra vezényeltek, ezért a hadsereg visszavonása a kevesebb erővel is tartható, jobban kiépített hátsóbb állásokba egyre inkább fontossá vált. Ugyanakkor min­dinkább várható volt a szovjet hadsereg támadásának felélénkülése ezen az arcvo­nalszakaszon is. A várt támadás még a Hunyadi-állásban érte a magyar csapatokat 1944. szeptember 9-én, s a felettes német hadseregcsoport-parancsnokság csak szeptember 23-án engedélyezte a visszavonulás megkezdését. 19 A 24. hadosztály alakulatai a Légió-hágón át a Tarac folyó völgyében tették meg az utat a Szent László-, illetve az Árpád-vonalig. A 12. gyalogezred szeptember 26. és október 17. között Királymezőtől délkelet­re a Tempa-magaslat közelében vívott védelmi harcokat. Az október 15-i kormányzói proklamáció, a háborúból való kiugrás tétova kí­sérlete, majd a nyilas hatalomátvételt követő, a harc további folytatásáról intézke­dő parancs általában az Árpád-vonalban érte a csapatokat. A katonapolitikai hely­zetről szinte teljesen tájékozatlan tiszti és legénységi állomány „nagy meglepetés­sel", „izgalommal és örömmel" majd „teljes elképedéssel" fogadta a híreket, a hadseregparancsnok és vezérkari főnöke átmenetelét a szovjet hadsereghez és az új parancsnok, László Dezső altábornagy megérkezését. Az október 15—16-i kétnapos hadműveleti szünet után a 4. Ukrán Front 18. had­serege újból támadásba lendült az 1. hadsereg arcvonalán. A hadsereg-parancsnok­ság úgy döntött, hogy — az ellenségtől mielőbb leszakadva — folytatja a vissza­vonulást a Tiszához, s ott próbálja meg feltartóztatni a szovjeteket. A 24. hadosz­tály visszavonulásának útja: Bedőháza - Técső - Bustyaháza - Huszt (október 22­én éjjel nagy csata a partizánokkal a városban) - Nagyszőllős - Beregszász ­Vásárosnamény - Kisvárda - Dombrád. A helyzetet súlyosbította azonban az a tény, hogy egyes szovjet seregtestek október 20. és 22. között dél felől már Nyír­egyházát is elérték, s ezzel nemcsak az Erdélyből visszavonuló német 6. és 8., 19 Jolsvai Viktor: A Magyar Királyi 1. Honvéd Hadsereg története. In: Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920-1945). 2. köt. Szerk. Dalnoki Veress Lajos. München, 1974. 235.

Next

/
Thumbnails
Contents