Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bene János: Nyíregyházi honvédek a Kárpátokban 1944–1945-ben

összefüggő védelmi vonalat, az egyes támpontok között az ellenséges gyalogság könnyen átszivárgott, a harckocsik és a gépkocsikon szállított gyors alakulatok ellen azonban védelmet jelentett, s a támadás lassításával lehetőséget biztosított a saját erő tervszerű átcsoportosítására, bevetésére. A legkülső vonal a Hunyadi-állás volt a Kárpátok túloldalán, a hegyek előterében a Zabie - Mikuliczyn - Zielona - Turka vonalon. Mögötte, az ezeréves határon húzódott a Szent László-állás a Hoverla - Tatár-hágó - Toronyai-hágó Vereckei-szoros - Uzsoki-szoros vonalban. A védelmi rendszer fő erősségét a Körösmező - Királymező - Ökörmező - Volóc -Fenyvesvölgy terepszakaszon kijelölt Árpád-vonal képezte, amely a lehetőséghez képest a legjobban ki volt építve, de amely mögött már a magyar Alföld terült el, tehát az Árpád-vonal áttörése után az ellenséges csapatok szabadon törhettek előre az ország szíve, Budapest felé.

15 Az Árpád-vonal ugyanis nem zárta le az Alföldre leghamarább kivezető ungvári és munkácsi irányt, és Huszt felé sem védett. Ezen városok előterében mindössze tábori jellegű védőállások épültek ki.

16 A 24. hadosztály július 28-án hajnalban vonult vissza Delatynból a Hunyadiállásba, ahol a Bystrzycza Nadwornianska folyó völgyében húzódó szakasz védelmére kapott parancsot. A Dórán, majd Jaremczén átvonuló gyalogsági és tüzéralakulatok a magas hegyek között, a Zonka és a Zielenica patakok völgyében menetelve július 29-én és 30-án érkeztek meg a fent említett folyó melletti Zielona helység területére. Itt szeptember közepéig tartózkodtak, s a folyó völgyét körülvevő magaslatokon kemény és fáradságos munkával erős fedezékeket és támpontokat építettek ki. Maga a Hunyadi-állás nem volt kiépített védővonal. Csupán védelemre előkészített területnek minősült, tüzelőállásai és óvóhelyei csak a fontosabb útvonalak és patakvölgyek lezárásainál épültek ki. A 12. gyalogezred a hadosztály főellenállási vonalába került, Czernik községet és a körülötte lévő hegyvonulatokat szállta meg.

17 Az ungvári seregtest parancsnoksága Rafajlovára települt, s ide irányították a 78. tüzérosztály megmaradt két lövegét is.

18 A Hunyadi-állásban való tartózkodás a 24. gyaloghadosztály számára ismét a nyugalmasabb állásharc idejét jelentette. Nagyobb ellenséges támadás nem érte az arcvonalát, csupán a nehezen járható, erdővel borított magas hegyekben tevékenykedő ukrán nemzeti partizáncsoportokkal volt kapcsolatuk. Az önálló Ukrajna létrehozására fegyvert fogott csapatok nem tanúsítottak ellenséges magatartást a magyar alakulatokkal szemben. Elsősorban a német és a szovjet megszálló erőkkel álltak szemben, de a lengyel partizánok is ellenségeik voltak. 15 Uo. 379. 16 Ölvedi Ignác: Az 1. magyar hadsereg története 1944. január 6-tól október 17-ig. Budapest, 1989. 121-122. 17 Bene János - Szabó Péter: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban. Nyíregyháza, 1997. (a továbbiakban Bene - Szabó, 1997.) 77-78. 18 Bemáth, 1998. 86.