Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Galambos Sándor: Nyíregyháza a „forradalom és kiegyezés válaszútján” (1860–1861)
szándékairól, bár ezek a törvények meghozatalában még nem öltöttek testet. Mindenesetre ezt a június 9-i gyűlést tekinthetjük az önkormányzati demokrácia kiterjesztésére, a döntési jogok visszaszerzésére, a döntéshozói kör tágítására tett első kísérletnek, az önkényuralom elleni harc próbakövének. Június-július-augusztusban ismét a szűk körű választmányi tanácsülések követték egymást. Július 16-án a tagok tudomásul vették a községi bírák megválasztását, de várták a „/elsőbbségi megerősítést". 7 Szeptember 9-én ismét vegyes nagygyűlésen találkozott a város hetvenhat polgára. 8 Érdekes, hogy most már a szolgabírói hivatal kiküldöttje is megjelent. Ez részint azt mutatja, hogy a közigazgatás felsőbb szintje hajlott a korábbi struktúrától eltérő, szélesebb körű fórum elfogadására, részint azt, hogy kísérletet tett az új forma betagolására. Az elnöklő helyettes polgármester a városnak az utóbbi évtized alatti pénzügyi viszonyait taglalta, s kijelentette, hogy e nagygyűlést az évi költségvetés megvitatására hívta össze. Erre válaszul többen azt nyilvánították ki, hogy ők magukat csupán meghívott polgároknak s nem képviselőknek tekintik. Azt is kimondták, hogy a város ügyei csak a „népképviselet által" intézhetők. A napirenden lévő témához senki nem szólt hozzá, viszont a megjelentek egyöntetűen határozatba foglalták, hogy a jelenlegi községi választmányt nem létezőnek tartják, kiegészíteni nem akarják. Ezzel szemben azt követelték, hogy az 1837-es privilégium alapján a 60 tagú „választott közönség léptessék életbe", amely hiányzó tagjait saját maga pótolja, és ideiglenesen ez a testület irányítsa a várost. Annál is inkább, mert ez „a nép választásából vette eredetét", és az 1837-es kiváltságot senki nem vonta vissza. Vessük össze a két vegyes nagygyűlést, a június 9-én és a szeptember 9-én tartottakat! Az elsőn a meghívott polgárok elfogadták a rájuk kiterjesztett jogkört, és az eléjük tárt fontos ügyeket véleményezték, majd döntést hoztak róluk. A másodikon már elutasították a jogkiterjesztést, a szintén lényeges kérdésről még tárgyalni sem voltak hajlandók. Ellenben a törvényességhez és a népfelség elvéhez egyszerre ragaszkodva a reformkorban elért jogállás visszaállítását követelték. Az első alkalommal a meghívottak örültek, hogy a város lényeges ügyében a szavukat hallathatják, másodízben viszont már messzebbre tekintettek. Nem elégedtek meg az őket személy szerint ért lehetőséggel, hanem legitim, választott városi testületet követeltek, 1837-es alapon. Nyíregyháza privilégiált mezőváros lakosai akkor az általános országos helyzetnél lényegesen kedvezőbb állapotban élhettek önkormányzati jogaikkal. Tehát 1837 reális és előnyös alternatívát jelentett 1860-ban az önkényuralmi állapotokhoz képest, habár a polgári szabadságjogok tekintetében kevesebbet kínált, mint az 1848-as törvények. Az önkényuralom sáncainak lassú elmállásáról tanúskodik, hogy három hónapon belül már a második illegitim gyűlést is megtarthatták, sőt az utóbbin már a felettes hatóság is képviseltette magát. 7 Uo. 1860. júl. 16-ijkv. 33/36. hat. 8 Uo. 1860. szept. 9-ijkv.
