Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Galambos Sándor: Nyíregyháza a „forradalom és kiegyezés válaszútján” (1860–1861)

felekezetnél is csupán a nemzetiségi területek egyházközségei fogadták el a rendelkezést. Az itthoni közvéleményre lelkesítőleg hatottak Garibaldi harci sikerei. Az önkényuralommal fegyveresen szembeszálló olasz hazafi példájának hatására itthon is egymást érték a tüntetések, a nemzeti szellemű megmozdulások. Az uralkodó a felizzó szenvedélyeket 1860 őszén az Októberi Diplomával kívánta elcsitítani. Az általa új alkotmánynak tekintett Diploma többek között megengedte a magyar országgyűlés újbóli működését, helyreállította a megyerendszert, nem rendelkezett viszont a helyi igazgatásról. 1860-ban már látható volt, hogy a településeken az abszolutisztikus éra felülről kinevezett és erősen korlátozott közigazgatási szerveinek napjai meg vannak számlálva. Természetesen 1849 és 1860 között az alsó fokon is működött a közigazgatás, csak az önkormányzatiság szenderült mély álomba, mert a községi testületek tagjait nem a választópolgárok hatalmazták föl, hanem a hatalom választotta ki. Az ügyintézés szakszerűségi foka emelkedett ugyan, közelített a nyugati, különösen osztrák szisztémához, de mivel a különböző testületek tagsága nem a polgárok akarata szerint verbuválódott, így Nyíregyháza lakosai is joggal érezték úgy, hogy megfosztották őket korábbi szabadságjogaiktól. Nyíregyházán már 1860. április 30-án érezhetővé vált a változás előszele. A választmányi tanácsülésen ekkor olvasták föl a szolgabírói hivatal (a közvetlen felettes hatóság) közleményét, amely tudtul adja, hogy Tregjár Pál polgármestert felmentik hivatalából, s Bodnár István első tanácsost bízzák meg ideiglenesen a teendők vitelével, helyettes polgármesterként.

5 A város élén történt indoklás nélküli személycsere, az új vezető ideiglenes megbízása a felsőbb szervek elbizonytalanodását mutatta. A régi szabályok, módszerek tarthatatlanságát már felismerték, újakat viszont képtelenek voltak bevezetni. Ezt a kvázi ex lex helyzetet ismerte föl jó szemmel Bodnár István, és 1849 óta soha nem látott mértékben vonta be a városlakókat a döntésbe. Míg a korábbi választmányi üléseken csak a választmányi tagok és a tanácsnokok vettek részt 15-23 fő közötti létszámban, Bodnár István június 9-re vegyes nagygyűlést hívott össze, amelyen 16 választmányi tag és tanácsnok, valamint 48, név szerint is felsorolt jelenlévő mellett még számos helybeli polgár és birtokos vett részt. A gyűlésen egyetlen nagy fontosságú ügyet tárgyaltak. Arról döntöttek, hogy a nemrég megalakult Szabolcs megyei Gazdasági Egyletnek 50 hold földet adományoznak, s a város alapító tagként 500 forinttal belép az egyletbe.

6 Hogy ennek a vegyes gyűlésnek mi volt a jogalapja, mire hivatkozva hívták össze, az a jegyzőkönyvekből nem derül ki. Minden bizonnyal a közhangulat, a korszellem volt az ok, mert ekkor már lehetett tudni a kormányzat változtatási 5 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), V. B. 150. Nyíregyháza város községi választmányának iratai, 1854-1860. (a továbbiakban V. B 150.) 1/62. 1860. ápr. 30-i jkv. 26/13. hat. 6 Uo. 1860. jún. 9-i jkv. 40/75. hat.