Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Kujbusné Mecsei Éva: Hajdani hálapénzek (Mennyit fizethetett Nyíregyháza az 1837-es kiváltságlevélért?)

mezővárosokra vonatkozóan, amelyeknek Nyíregyházához hasonlóan rendezetlen volt a jogállásuk. Miután sem egyik, sem másik nem történhetett meg egyik napról a másikra, Nyíregyháza elöljárósága úgy határozott, hogy sorsának mielőbbi jobbra fordítása érdekében királyi kegyért folyamodik. A nemesi vármegyétől való függetlenséget biztosító kiváltság elnyeréséhez legelőször a megfelelő utat és a legalkalmasabb közvetítőt kellett megkeresni. Procopius György helytartósági ágens javaslatára a bécsi udvarnál igyekeztek olyan embert találni, aki pozíciója, valamint szakértelme révén sikerre viheti kérelmüket. Először Udvarnoky Lajosnál tájékozódtak, de ő arra hivatkozott, hogy mint a Károlyi-ház képviselője nem cselekedhetne mindenben a város érdekeinek is megfelelően. A korábban már néhányszor segítségükre lévő Sok János pedig öregsége miatt nem fogadta el a felkérést. Ezt követően kereste meg Nyíregyháza választott közönsége levélben Biermann Mihály ágenst, érdeklődve, hogy lát-e esélyt a kért privilégium elnyerésére, és ha igen, vállalja-e a város képviseletét. Továbbá szerettek volna pontosabbat tudni arról is, mennyi idő és mennyi pénz szükséges a kiváltságlevél elnyeréséhez. Az 1832. november 12-én kelt megkereső levelükben — amelyhez kedveskedő honorárium fejében 100 pengő forintot is csatoltak — ígéretet tettek az ágensnek arra, hogy „a jövőre nézve pedig, valamint a privilégium kieszközléséért, úgy minden oda bízandó városi dolgoknak előmozdításáért mindenkor különösen megállapítandó honoráriumokkal fog megtiszteltetni. "

4 A felkérést Biermann december 28-i válaszlevelében elfogadta. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy van esély a privilégium elnyerésére, de hogy mennyi idő alatt és mennyi pénzért sikerül egy ilyen különleges kiváltságlevelet kieszközölni, arra nem tudott határozott választ adni. „A taxák mennyiségét minden bizonnyal még meg nem mondhatom ugyan, de sokra nem fognak menni"

5 — írta. A közönség örömmel vette a hírt és postafordultával

6 a felmerülő költségek fedezésére még 250 forintot küldött az ágensnek. Bár a Biermannal történő egyeztető levelezés szerint a hivatalos teendők költsége megfizethetőnek ígérkezett,

8 a kérelem fogadtatásának megfelelő előkészítése azonban jelentős kiadással járt. Az udvari bemutatkozáshoz ugyanis legelőször tekintélyes ajánlókat kellett szerezni. Az ez ügyben felkeresett országos és megyei tisztviselőkhöz pedig bizonyára nem üres kézzel mentek támogatást kérni a nyíregyházi városatyák. Azonban a „kedveskedő discretiok"-ról, az azokra fordított 4 SZSZBML, V. A. 101. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai (a továbbiakban V. A. 101.). Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 5/5. 1832. nov. 12. No. 4179. 5

Uo. 1832. dec. 28. No. 2996. 6 1833. jan. 14-én került sor a pénz postázására. 7 SZSZBML, V. A. 101/j. Váltságkassza perceptori főkönyv. 70/70. 1832. 8 „Az informaíorium decretumért járó taxák csak egynehány forintra mennek." Lásd SZSZBML, V. A. 102/b. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Tanácsi iratok (a továbbiakban V. A. 102/b.). Vegyes levelek. 36/116. 1833:47. 1833. jún. 21.