Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Kujbusné Mecsei Éva: Hajdani hálapénzek (Mennyit fizethetett Nyíregyháza az 1837-es kiváltságlevélért?)

összegekről — az egyébként néhány krajcáros kiadást is elszámoló váltságpénztár Egyveleg című rovatában — csak ritkán és útiköltségként tüntetnek fel kisebbnagyobb összegeket. Nehezíti a „privilégium kieszközlésére" elköltött összeg számszerűsítését az is, hogy a felvett kölcsönök felhasználásáról sem készült pontos kimutatás, így csak feltételezhető, hogy a kor szokásának megfelelő kedveskedő ajándékok és honoráriumok fedezete részben innen származott. Nem maradt fenn az ún. bírói pénztárnak az írásbeli számadása sem, pedig a forrásokban található utalások szerint az ide befolyt büntetéspénzek egy részét, vagy talán az egészet is ilyen célokra használták fel. Volt továbbá mód arra is, hogy ne pénzen — gyakran kölcsönpénzen! — vett árukból, hanem a városi boltoktól, mészárszékektől bérleti díj fejében kapottakból álljon össze az ajándékcsomag (pl. cukor, kávé, pálinka, hús). Pontos adatokat innen sem tudhatunk meg. A hipotézist azonban alátámasztani látszik a városi számadáskönyv, amely szerint azokban az intenzívebb időszakokban, amikor megindult a támogatók keresése vagy gyakrabban ment küldöttség Bécsbe, Pestre, a város által mindennapi használatra vásároltak kontói magasabb összeget mutatnak, illetve a bevétel rovatban szerényebb a bérletekből származó haszon. A jóindulatért cserébe jóindulatot is kínálhattak a város vezetői. Ez leginkább a megyében élő, a forráshiány miatt gazdasági nehézségekkel küszködő földesurak esetében lehetett a hálának egyik formája. Az ajánlást adó szabolcsi tisztségviselők közül is többen (pl. Vay István, Eördögh Alajos) gazdasági kapcsolatban álltak a várossal: innen vettek fel kölcsönöket, pusztáikat a nyíregyháziaknak adták bérbe, zálogba. Mit kaphatott Nyíregyháza az ajánlóktól? A privilégium kéréséhez elengedhetetlen kedvező véleményeket, valamint kérelmükön igen sokat lendítő személyes közbenjárást.

9 Annak ellenére, hogy mindezek az ajándékok, gazdasági előnyök nem számszerűsíthető kiadások, a forrásokban fellelhető, pontosan meghatározható pénzösszegek mellett mégis figyelmet kell rájuk fordítani akkor, amikor megpróbáljuk körvonalazni azt, hogy mit vállalt Nyíregyháza a belső autonómiáját és ezáltal a további fejlődését biztosító kiváltság elnyerése érdekében. A város privilégium iránti kérelmét az ajánlások megszerzése után Biermann Mihály az 1833. szeptember 15-i audiencián adta át Lajos főhercegnek. A kiváltságlevelet azonban csak 1837. augusztus 30-án írta alá a király. A két dátum között eltelt majd négy évben Nyíregyháza elöljárói hol itt, hol ott szorgalmazták kérésük teljesítésének pártfogolását: újabb és újabb ajánlókat kerestek, valamint a személyes kérés eredményességét ismerve küldöttségeket menesztettek Pestre és Bécsbe. Az országos méltóságoknál Pesten 1834-ben jártak. Látogatásukról a Jármy Menyhért físcalissal küldöttségben lévő Kralovanszky András albíró ekként 9 A Vayak (István és Ábrahám), valamint Kállay Gergely is ígérte, hogy beszél a nyíregyháziak kérelméről a kancellárral.