Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Németh Péter: Erkölcs (Nyíregyháza középkori történetének egy eddig ismeretlen fejezete)

kiváló vitéz, Ekölcs vezetésével katonáik egy részét itt hagyták, majd megtették az előkészületeiket a továbbvonuláshoz. "

4 Ez a kis epizód, ti. Ekölcs kinevezése a szabolcsi várjobbágyok élére semmiféle tudományos izgalmat nem okozna, ha nem tudnánk, hogy e név néhány évtizeddel később is felbukkan. Mégpedig a tatárjárás után, 1266-ban egy oklevélben, amely több átírásban maradt ránk. Az oklevél szerint V. István ifjabb király Kázmér mesternek — különféle követségekben teljesített hű szolgálataiért —, valamint név szerint felsorolt hat testvérének adja az utód nélkül elhalt Ekusyoachim szabolcsi várjobbágynak Tisza mellett fekvő földjét, amelyet a tatárjárás után Sándor ispán fiai tartottak elfoglalva.

5 Ebből kiderül, hogy a várjobbágy a tatárjárás előtt vagy alatt hunyt el, leszármazottai — ha voltak — sem élték túl őt, s ezért volt módja a Hontpázmány nembeli Sándor ispán fiainak, Kozmának és Ehellősnek törvényesen (mert az oklevél az e földet illető esetleges okleveleik érvénytelenítéséről is szól) vagy törvénytelenül rátenni kezüket a meg nem nevezett földdarabra. Az oklevelet az időközben udvari nótáriussá emelkedő Kázmér mester 1271ben megerősíttette V. István királlyal, majd pedig 1272-ben, trónra lépése után alig két hónappal, IV. László királlyal is. Sem az eredeti adománylevél, sem pedig annak két átírása nem maradt fenn eredetiben, mindíjármat a jászói konvent 1434. évi oklevele tartalmazza. Az adomány le vél szerint 1266-ban el is végezték a beiktatást, azonban sem határjárást nem eszközöltek, sem a szomszédok nevét nem jegyezték fel, ezért a várjobbágy földjéről csak annyit tudunk, hogy a Tisza mellett feküdt, Szabolcs megyében (in ipso C-u de Zabolch existentem, iuxta Tycyam adiacentem). Arról semmi sem szól, hogy Kázmér — V. István megbecsült híve és familiárisa, aki még IV. László udvarában is kezdetben jegyző volt — ténylegesen is birtokolta volna a szóban forgó földet. Kázmér jegyző és testvérei azonban más Szabolcs megyei birtokokhoz is hozzájutottak. Talán szintén 1266-ban, de erről oklevél nem maradt fenn. Viszont 1291-ben, tehát 25 évvel később, Kázmér unokaöccsei, Buza fia Miklós és legkisebb testvére, Lukács, valamint vérrokonuk, Ányos száz márkáért eladják az V. István és IV. László királyoktól adományba kapott Halász

6 és Balsa

7 birtokaikat a Szentemágócs nemzetség hol Olaszinak, hol Szabolcsinak nevezett ágának.

8 Ezek megvétele a Szentemágócsoknak azért volt kedvező, mert korábban — ismeretlen időben, de 1245 körül — a királyi vármegye székhelye, Szabolcs már a kezükre 4 A magyar honfoglalás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szeged, 1995. 306. Veszprémy László fordítása. 5 Árpádkori új okmánytár. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest, Budapest, 1860-1874. Tom. VIII. 146. IX. 2. 6 Halász: település Szabolcs megyében, Szabolcs község határába olvadt. 7 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk. Szentpétery Imre. Budapest, 1923-1943. Ü74. 3848. reg. 8 Ennek alapján gyanakodtunk korábban arra, hogy Ekölcsjoakim földje is a Tisza-parti várföldek láncolatába tartozott. Mint látni fogjuk, ez esetben tévedtünk, ezért nem az oklevél helymeghatározása hibáztatható, hanem a mi mai gondolkodásunk: a Tisza ártere sokkal kiterjedtebb volt, mint azt véltük eddig.