Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Jánosi Zoltán: A lázadás bölcsőhelye (Népmese, szerep és küldetéstudat az induló Ratkó József lírájában)

parasztasszony is „hétfelé szeli" az ölébe fogott kenyeret (Arckép). A harmadiknak születés, a három kívánság mozzanata is több verset érint (Szerelem, Félek, hogy, Harmadik). A mesei figurák is kezdettől fogva eleven természetességgel lépnek be e költészetbe. A néven nevezett mesehősök közül Fanyűvő szerepel a leggyakrabban, hiánya fáj már a Keserű torkú énekben is, de feltűnik alakja a Fanyűvő-karok segítségét váró költői fohászban a Félek, hogy c. versben, s a természet változását a társadalom stagnálásával egybevető „fanyűvő ősz" képében (Új évszak kellene) is. A költőbarátot, Gál Sándort arrafelé viszi az útja, „ahol már" — a mesei formulát két hang kicserélésével hirtelen a történelembe fordítva — „a tatár se jár" (Valahol), s a griffinadár is meg-megsuhogtatja szárnyait Ratkó József műveiben (Mese). A mesehősi önszemlélet megizmosodásával egyidejűen felbukkan a nagy, örök ellenfél, a sárkány figurája is. Az egyik arcával mint a természetben, a másikkal mint a történelemben tobzódó emberellenes erők jelképe. Az „igyekvő, koraőszi nap"-nak így a „havat köpködő, fagyot fúvó sárkánnyal" kell majd vitézül verekednie (Igyekvő), Bartók pedig „kiállva sárkányos kapukba" kiáltja haza — mindenféle kételkedéssel, tagadással szemben — a jövőt (Bartók). Az apróbb meseelemek néhány műben azután átfogó kompozíciós erővé állnak össze. A költőt megérintő reményelvű mesehősi szereptudat a nagyobb egységeket, szakaszokat és az egész verseket is a felismert küldetés, a mesei világrendet maga köré szervező hősi önszemlélet látószögéből világítja át. A mesemotívumokat 1970-ig magukba vonó teljes versek csoportja és a mesével erősebben átszőtt műegységek e periódusban elsősorban a fellelt küldetéses sorsprogram öntanúsítását, egy tisztább élet rontó sárkányai ellen zúduló morális és poétikai erő felmutatását és kihirdetését fogalmazzák meg. A Harmadik, a Félek, hogy, a Jutok majd és a görög mítoszra alapozó Ariadné-fonalam jelentik az e típusú művek sorát. Az 1970-től jelentkező, korral szembesítő, társadalomleleplező ,^atkó-meséket", a Tanyák, a Mese, a Töredék című költemények s a De akkor jött a tündér kezdetű mű képviselik, s e sor élén helyezkedik el továbbá a jóval korábbi, még 1970 előtti Biztató is. A „bartóki" ideákat célként maga elé tűző költészet mind élesebb eszmei funkcióban, mind stilizáltabban s a lényegre szorítkozóbb módon építi magába, s helyezi szembe a kortárs történelem folyásával a magyar népmesék képeit és erkölcsi, világképi tapasztalatait. A felnőtt korba érő Ratkó József az évek haladtával a kezdeti emocionálisabb kapcsolatok után intellektuálisan is jóval közelebb kerül a mesékben kifejeződő embervédő elvek civilizációs ,jelbeszédéhez". Egyik fontos részmozzanata s fényjelző dokumentuma is ennek, hogy még nyíregyházi újságíró korszakában, 1964-ben A mese becsülete címmel riportot készít „Új faluréten, a Kállósemj éntől kilenc kilométerre fekvő tanyán" a kor egyik legmegbecsültebb népi mesemondójával, az akkor hetvenkilenc esztendős Papp Jánossal. A riport készítése előtt Erdész Sándort, a nyíregyházi Jósa András Múzeum néprajzkutatóját is alaposan kifaggatta a népmesékről és Papp János tudásáról. Erdész Sándor szavaiból az értékmegjelenítő, eleven néphagyományra, a népmesék mítoszokig villogó ősiségére és tudományos becsére kapott élesebb rálátást. A költő mesékre nyíló figyelme e mozzanat által jelzetten is a