Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: Bessenyei György családi körülményei Szabolcs megyében

adott volna jelentősebb mennyiséget Sándornak, „.,. a 2 atalág esszentzia, hogy let volna ajándék néki — írja György az ügyvédjének—, mikor commercionalis bor volt és Tokajbul magam is töb számos atálagakkal pénzen hozattam, azt vállalta, hogy distrahálni fog egynehány átalagot distrahálta, de az árát meg is ette, "

B Máshol is szól az esetről, számunkra azonban ez a fontosabb nyilatkozata, mert a mondottakkal bezárja a kört: nyilvánvaló, hogy a Kefala-féle adósság a borok rendszeres szállításából adódott összeg, és az is bizonyított, hogy a borszállítás kereskedés céljából történt. Testvérének részvétele ebben esetleges, lehet, hogy csak egyetlen alkalommal ajánlotta fel ebbeli segítségét. Visszatérve Gálos megjegyzésére, el kell gondolkodnunk azon, mi is történt valójában Bessenyeivel ezekben az években Bécsben. Úgy látszott, hogy udvarhü magatartást tanúsított, és ebből nem zárja ki még a katolizálást sem, írói karriert csinál, és ebben össze tudja egyeztetni az uralkodó iránti lojalitást és hazája felemeltetésének hazafias programját. A látszat mögött azonban valami mást munkált, és valami más munkált benne? Bizonyosan nem a borkereskedő szakma fortélyainak az eltanulását tűzte ki célul, de lehet, hogy olyan alkalmi üzletelésről volt szó, amelynek eredményeképpen vissza tudta fizetni a Beleznay-féle adósságot még mielőtt Bécs elhagyására kényszerült. Nemcsak mások igyekeztek rendezni a Györggyel kapcsolatos ügyeiket, ő is hozzálátott a rendteremtéshez az egyes birtokrészek központjaiban. Ezek közül a Bérceién kialakult helyzet szinte elhíresült, ugyanis a felperes „zenebona indításnak", illetve „Lázadásnak bátorítására" való olyan törekvéssel vádolta az alpereseket „melly Eő Felségénél való bejelentést érdemel."

14 A vádaskodás közben nyilvánvalóvá vált a résztvevő személyek jellemrajza is. A Bessenyeiek közül Boldizsárról kiderült, hogy „semmi nemű Jószági vagy gazdasága nincs sehol. Ép ugyanabba való bizodalmából, hogy semmijét el nem veszti, valamint eddig számlálhatatlan törvénytelenségeket hatalmasságokat sőt még támadásokat is cselekedett, bizonyítván azt az itten annectált Protocollatio," vagyis a mellékelt jegyzőkönyvi felvétel. Györgyről nincs efféle nyilatkozat, látszik, hogy a törvényesség útján járva kezdeményezte tervének végrehajtását, de ha ellenállásba ütközött, földesúri szigorral szerzett érvényt igazának. Jól felfogott érdeke volt, hogy így cselekedjen, ugyanis kaszáló földjük csak az erdők tisztásain volt, egyébként is „a Faluban mind a Határban a Jászai Prépostság és Olasz Lajos Uram a leg többet bírnak, Bessenyei Uramiéknak pedig kiválló magok majorságbéli földjök semmi sincsen. Az Embereiknek is alig vagyon több egy-egy járáson egy-két köböl alá valónál, mert a ki majorságbeli földjök volt, azt az itt lakó Nemes Embereknek el adogatták. "

15 13 HBML, IV. A. 1018/a. Testőr Bessenyey. 14 Merényi, 1967. 68.; Újabban Für Lajos közölt két dolgozatot ebből a témakörből: A berceli zenebona, 1784. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Szerk. Tusor Péter. Budapest, 1998. 494-507. és A berceli zenebona, 1784. II. In: Szabó István Emlékkönyv. Kovács Ágnes közreműködésével szerk. Rácz István. Debrecen, 1998. 392-405. A szerző forrása gazdagabb kútfő, mint a Merényié. 15 Merényi, 1967. 67.