Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: Bessenyei György családi körülményei Szabolcs megyében
Közbevetőleg tekintsünk szét a határban, és hallgassuk meg, mit mondanak arról és magukról a földjüket művelők: „... minthogy itt a Határ Szűk, kevés gabonát vethetünk, nagyobb részint kukoriczából szoktuk enni Kenyerünket,... Portionkat úgy Ruházatunkat is Dinnyéből szoktuk, amikor ideje van, meg keresni, nem lévén ezen a Földön más pénz keresetnek módja." Természetes, hogy miként általában, ez esetekben is célzatos jellegűek a vallomások, de ezek most segítségnek számítanak, mert elvezetnek a vázolandó témánkhoz, amelyiknek ugyancsak irányító résztvevője Olasz Lajos. Róla azt tudjuk meg, hogy „az egész Helységnek Ország szerint való szokás által ki rendelt nyomását, felül maga Dinnye földnek, másfelül kertnek, 3-i felül Tengeri földnek el fogta, hol tekintetes Ur a Sertéseket agyon lövöldözi, s contribuens Népnek Marhájokat pedig behajtatván, márjással, Forinttal taksálja, Magokat pedig kínoztatja, melly dolgok bizonyságául: ... Nagy Istvánt háromszor erősen meg kínozta, végre magánál láncra tette, hol ültében Jobrul Balrul erőssen pofozta, csak azért, hogy a Birót eléb kínoztatván, ez az Esküit Ember a Birót a földön tetszés szerént nem eléggé nyomta. ... Gencsi Györgyöt az úton a Gáton találván, úszó víznek ugratta, élete veszedelmével, honnan csónakon ki fogatván, valami láncossal a vizes Gatyára addig verette, míg vére testébül ki nem jött. ... A Bírónkat, Görömböly Istvánt egy rúddal le verte, ugy hogy ha fejét is taláhatta volna, hová igyekezett, egy ütéssel minden bizonnyal agyon ütötte volna, de a Birófeje a mint elsőben le ütötte a Sövény karó közé esvén agyon üttetésétül meg szabadult, de egyébb testében öszve törettetett. ... Bene Andrásnak a Borját a maga jegyére jegyezte." 16 Megismerve az 1784-ben történtek szereplőit, feltűnhet, hogy a nevükben különböznek ugyan egymástól, magatartásukban és jellemükben azonban nem sokat. A nemes előjogai alapján visszaélt a helyzetével, a földesúr törvényadta jogán kihasználta a pozícióját, csak az ember és ebbeli mivoltából következően az emberiesség, a természet törvényei szerinti megbecsülés vagy legalább a megértés, az együttérzés nem tudott eluralkodni rajtuk. Ebben az összefüggésrendszerben tekintve Bessenyeire, gyarló embernek tarthatjuk, mint mindenkit a földi életében, de olyan törvényességre törekvő birtokosnak látjuk, akiből meglehetősen kevés volt a maga korában. György úgy fogott hozzá a gazdaságuk felemeléséhez, hogy a pignus judiciale, tehát a törvényes zálog megkínálásával egyidejűleg visszakérte, másrészt Dombrády András és Gyulai örökös földesuraktól átvette az elzálogosított jobbágyaikat, harmadrészt pedig a szerződött vagy telekkiváltással megszerezhetők közül magához hívott munkaerőket, összesen mintegy hét jobbágyot. Olasz Lajosnak nagy érvágás lehetett jobbágyainak ilyen számú elvesztése, így jogorvoslatot kért. Bessenyei a „Tekintetes Deputationak" címzett beadványában valamennyi esetre és személyre magyarázatot adott, s a törvényes eljárása tudatában, kérte tanúi meghallgatását a Bérceién írott 1784. június 20-i levelében. Merényi, 1967. 69-70.