Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: Bessenyei György családi körülményei Szabolcs megyében

ne tudná, hanem hogy pusztuljak el, itt is az a cél, de ezen a jószágon több fekszik 7000forint adósságnál." A Szabolcs vármegyei altörvény szék figyelembe vette a testvérek ellentmondását, és a tényekre szorítkozva Boldizsárt és Györgyöt mondta ki adósnak. Kötelezte őket, hogy az 1788. december 12-én született határozat utáni 14 napon belül fizessék meg a felperessel szembeni tartozásukat, a 2758 forint 30 krajcárt, és a 70 forintot is a kiegyenlítés napjáig járó kamataival együtt, továbbá az eddig összegyűlt 106 forint perköltséget az alpereseknek, vagyis Bessenyei Pál és Istvánnak. Ellenkező esetben elrendelte a berceli és gávai birtok elleni végrehajtást. Az ítéletek végrehajtásától úgy lehetett megmenekülni abban az időben (is), hogy fellebbezést nyújtottak be a pervesztők. György is követte ezt a szokást, így ebben az ügyben sem ez volt az utolsó határozat. Tíz év múlva, 1793. szeptember 24-én született meg a véghatározat a legfelső fokon, a hétszemélyes táblán. Kefala Constantin nyert, vagyis Györgynek fizetnie kellett. A kissé részletezőnek tűnő peres eljárás leírását az tette szükségessé, hogy ítélkezzünk, elképzelhető-e Gálosnak az a kérdésfeltevése, miszerint a borkereskedés leple alatt Bessenyei György szabadkőműves ténykedést folytatott volna. Sőt a borszállítás ürügyén terjesztették volna eszméiket, és juttatták volna el leveleiket különböző címekre Forgács Miklós, Orczy Lőrinc, Barcsay Ábrahám és Bessenyei. Maga Gálos Rezső is tagadólag válaszolja meg a feltett kérdést, példánk pedig egyértelműsíti okfejtését, így a másik gondolatának kifejtésével foglalkozunk bővebben. A kereskedés ügyében úgy vélekedik, hogy az nem történhetett meg vele, mivel akár Laczka János, akár Kazinczy Ferenc főgavallérnak látta és nevezte Györgyöt. Az ilyesféle emberekhez nem illett például a borkereskedés, ha pedig arra kényszerült, ez „éppen olyan szomorú mozzanata életének, amilyen áttérése is volt."

12 A per folyamatából levonható következtetés azt sugallja, hogy Bessenyei életének ezt a mozzanatát is tényként kell elfogadnunk. Mintha úgy rajzolódna ki előttünk az ezzel kapcsolatos mozzanatsor, hogy György megrendelte a bort, Boldizsár pedig szállította valameddig, s így tudomása lévén a ténykedés valós tényeiről, egyúttal György megbízottja volt az egyes szállítmányokról adott elismervények aláírását illetően. Ez azonban csupán következtetésnek tűnhet, és nem elég bizonyíték arra, hogy kimondjuk, Bessenyei borkereskedéssel is foglalkozott 1781-től kezdve. Szigorúan a tényeket véve alapul, másként látszik az eddig már bizonyított sorrend: Bessenyei és Kefala szerződést kötött borvásárlás ügyében. Az üzletkötésből több, mint kétezer forint adósság keletkezett. Boldizsár aláírta György megbízásából a 2758 Ft 30 krajcárról szóló elismervényt. Az adósság tényét és összegét mindketten elismerték. Valamennyi törvényszék a számla kiegyenlítésére kötelezte őket. Tudomásul véve a fentieket, már csak a rendszeres szállítás és kereskedés ténye hiányzik a felsorolásból. Erről is van adatunk, ugyanis a testvérek pereskedése kapcsán szóba került a bor is, mégpedig úgy, mintha György ajándékba 12 Gálos, 1951.260.