Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Köszöntjük a 80 éves Margócsy Józsefet - Hamar Péter: Az Öreg arcképe az emlékezet tükörszilánkjain

Hamar Péter AZ ÖREG ARCKÉPE AZ EMLÉKEZET TÜKÖRSZILÁNKJAIN 1962 augusztusa volt, a nyár még javában ontotta melegét, az én hangulatom azonban ősziesbe fordult. Nehezen viseltem, hogy egy év után újra elutasítottak az egyetemi felvételi vizsgán, s annak sem tudtam igazán örülni, hogy ölembe hullott még egy megméretési lehetőség a szeptemberben induló nyíregyházi tanárképzőn. A felvételi a Móricz Zsigmond Altalános Iskolában zajlott, s amikor az emeleti folyosó ablakából lenézve nádfödeles házakat láttam az Erdősor utcán, úgy gondoltam, nem jövök én ide a világ végére, ebbe a falusias környezetbe akkor sem, ha felvesznek. Hyen minden mindegy alapon léptem a bizottság elé. Már a várakozás során különös hangulat uralkodott a csoportban, ahová besoroltak. A felvételire váró nyíregyházi diákok izgatott megjegyzéseiből annyit leszűrtem, úgy vélik, itt erősebben kell megkötni a gatyamadzagot, mert bent a Margócsy felvételiztet. A nevet úgy ejtették, mint hittanórán a szentekét: félelemmel vegyes áhítattal. — Ki az isten az a Margócsy, akitől így el vagytok alélva? — nemcsak gondoltam, hanem hangosan ki is mondtam a kérdést. Egy nyíregyházi hajadon, rövid szünet után, amint levegőt kapott, sötét színekkel kezdte ecsetelni felvételi esélyeimet, mondván: — Te még azt sem tudod, hogy az ő tankönyvéből tanultál elsőben? Mit nekem Hekuba, különben sem akarok Nyíregyházára kerülni, így foglaltam el a helyem a vallatószékben, várván az első akadémikus kérdést, ahogy az korábbi felvételi vizsgáimon történt. De nem az jött. Beszélgetés jött. Én pedig pillanatok alatt le voltam szerelve. Szóba került, hogy igen, épp most, a délelőtt, itt a Kossuth téri könyvesboltban (ahol a mai is van, csak a hangulatos galériája hiányzik) vettem egy Apollinaire-kötetet és A mai francia irodalom kistükrét. — Hol vannak? — Kint a táskámban. Bennem nagyot fordult a világ. Ettől az embertől vannak ezek odakint úgy betojva? A behoznám-e a könyveket kérdésre már pattantam is, és mentem értük. A sápítozó kislány meg volt győződve, jól ítélte meg a helyzetemet, mert lám, rövid úton kirúgtak. Én pedig vigyorogva vonultam vissza a szerzeményeimmel. (Megengedhettem magamnak, hogy könyvet vegyek, elvégre az uralkodó osztály tagja voltam, azaz munkás. Egyébként a verskötet — kötve — 13 Ft volt, Bajomi Lázár Endre könyve 19,50. A mai napig megvannak.) Elérkeztünk aztán természetesen a felvételi anyaghoz is. Balassit kérdezte. — Tudtam, hogy ezt tetszik kérdezni. — Honnan? — kérdezte nem kis meglepetéssel.