Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: Bessenyei György családi körülményei Szabolcs megyében

Lőrincék és mások társaságában több alkalommal is, avagy úgy, mint 1778-ban, amikor Kreskay Imrét megnyerve, megalakították a Hazafiúi Magyar Társaságot.

4 Tudta, mi vár rá hazatértét követően: „a Ház" adósságainak kifizetése, vagyis az ősi Heves megyei nagybesenyői atyai, a Bereg megyei anyai, a szülőföldet ölelő Szabolcs megyei és a Bihar megyei nagy anyai birtoktestek kiváltása a zálogosítok kezéből. Miközben „a nemes familia adminisztrátorává" lépve elő magára vállalta a peres ügyek intézését, tisztázódtak a birtokviszonyok. A család visszanyerte az ősi Jószágból" a Sév, más néven Szőke puszta felét, a szabolcsi birtokrészt terhelő 6000 forintos követelés befejező mozzanatait valamelyest elrendezte, a Biharban fekvő örökséget pedig hat évi részletfizetés ellenében kiengedte neki Tolcsvai Bónis Ferenc.

5 Elérkezett tehát az a pillanat, amikor a család élő tagjai saját udvarház építésébe foghattak, avagy beköltözhettek elődeik kúriájába. Ezek ismeretében mondhatjuk, akármit hozott a szekéren, és akármit tervezett a fejében, nem azok játszottak szerepet a Bérceién töltött időszakaszban. Szembe találta magát a nagybesenyői Bessenyei családdal, amelyikről és amelyiknek ügyeiről azt jegyezték fel egy kihallgatáson 1784-ben, Bessenyei visszatérésének második-harmadik esztendejében: „8. Igaz-e, hogy az egész Bessenyei Familia eleitől fogva mindenkor erőszakos és törvénytelen cselekedetű lett légyen és ollyan emberek, kik Törvénnyel soha nem éltek, hanem amire reá feküdtek, azt mint hatalmas emberek erőszakossan véghez vitték, és a kiktől s hol mennyi pénzt ki tsalhattak, fel vették, soha arról nem gondolkozván, mi képpen kellessék azt megfizetni és ugyan azért számlálhatatlan adósságok is minden felé? Ad 8-um. Az mennyiben observálhatja Fatens Ur az Bessenyei Familia eleitől fogva mindenkor erészakos és törvénytelen cselekedetű emberekbúi állott, és ollyan emberek voltak, akik Törvénnyel soha nem élvén, amire reá feküttek, azt mind erőszakossan szokták véghez vinni, és kitől, s hol, mennyi pénzt fel kérhettek, fel vették, annak valaha leendő megfizetésérül soha nem gondolkodván. "

6 A hagyományok és a mende-mondák szintjén a leírtakhoz hasonlókat tudunk az egykor Heves megyéből Szabolcsba települt családról: szerettek sokat és jókat enni, inni, mértéktelenül költekezni és testi erejükkel akár visszaélni is. Györgynek sem volt sokkal jobb véleménye a famíliájáról. Az 1790-es évek közepe táján, a családi pereskedés csúcspontján ő is csak megerősítette a fentieket, amikor a családi birtok kezelőiről, a szülőkről azt írta, hogy „... mitsoda gulya, ménes beli, vagy arany ezüst marhákat hordottunk el az atyánk házátul halálával, vagy az elöt; ollyan atyának házátul, ki egész világ láttára alamisnára, éhei hálásra jutót, — és a kirül tanú vallással meg bizonyítom ma is, hogy két ízben a tetvek majd hogy meg nem ették, ezt kuka, patzal ugy tugygyák mint én, még is kénszeritenek az 4 Vö. Bíró Ferenc: A fiatal Bessenyei és íróbarátai. Budapest, 1976. 5 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, IV. A. 1018/a. Polgári törvényszéki iratok, 1690-1869. Idegen bíróságok előtt befejezett pertestek 1725-1820. 61. köteg. Testőr Bessenyey Kapitány (a továbbiakban HBML, IV. A. 1018/a. Testőr Bessenyey). 6 Merényi Oszkár: Ismeretlen Bessenyei-dokumentumok (1783-87). Szabolcs-szatmári Szemle, 1967. 3. sz. (a továbbiakban Merényi, 1967.) 61-62.