Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Katona Béla: A pedagógiától a várostörténetig (Pályakép-vázlat a 80 éves Margócsy Józsefről)

1972-ben önálló kötetben látott napvilágot a téma legátfogóbb összegzése, a Megyénk irodalmi hagyományai c. kiadvány. Ez a szinte enciklopédikus teljességre törekvő mű máig is a legmegbízhatóbb kalauz irodalmi hagyományaink világában. Személyi és földrajzi névmutatóival, a megyei irodalmi emlékhelyek, emlékmúzeumok bemutatásával igazi kézikönyv. Feladatkijelölő jellege folytán megjelenése óta hatékony ösztönzője, inspirálója lehetett (és volt is!) minden megyénkbeii irodalmi kutatómunkának. Kár, hogy a könyv külleme, technikai kiállítása méltatlan az értékes tartalmához. Még a negyedszázaddal ezelőtti stenciles sokszorosítás akkori átlagos színvonalával sem lehet összehasonlítani. A kötetet öt szervezet és intézmény vallotta saját kiadványának, köztük még az Idegenforgalmi Hivatal is. Nem sok okuk volt a dicsekvésre, a külcsín silányságát tartalmával sokszorosan ellensúlyozó könyv így is hasznos szerepet töltött be az elmúlt 25 esztendőben. A nagy összefoglaló kompozíciók sorában utolsónak említhetjük az 1993-ban kiadott új Megyei monográfia első kötetében (Történelem és kultúra) megjelent Irodalmi élet, színház c. tanulmányt. A kisebb könyvterjedelmű írás első részében alapos áttekintést kapunk a megye és Nyíregyháza irodalmi és színházi életének történetéről, művelődési törekvéseiről, kulturális egyesületeiről, sajtójáról, a terjedelmesebb második rész pedig Az írók adattára címmel a megyénkhez kötődő írók lexikális adatainak tömör foglalata. Csak azért nem nevezhetjük ezt SzabolcsSzatmár-Bereg Irodalmi Lexikonának, mert az ismeretek nem betűrendben, hanem tematikai csoportok szerint és időrendben követik egymást. Az összefoglaló tanulmányok mellett a '80-as, '90-es években író-portrékat is olvashattunk tőle (Vietórisz József, Szellemi elődeink 1., 1988.; Czóbel Minka, Szellemi elődeink 3., 1989.; A két Lejfler, Főiskolai Tudományos Közlemények, 1990.; Tartallyné Stima Ilona, Csengeri krónika, 1975.) A várostörténész Már az előző fejezetekből is kiderült, hogy Margócsy József eredetileg nem várostörténésznek készült. Hogy mégis az lett, pontosabban fogalmazva, az is lett, az nem valamilyen kényszerű pályamódosítás eredménye volt. Mint főiskolai főigazgató sikeres emberként ment nyugdíjba, mindent elért, amit a pedagógus pályán valaki is elérhetett. Számos kitüntetése is ezt igazolja. Hogy nyugdíjas korában mégsem elsősorban irodalomtörténeti témáihoz tért vissza, hanem a várostörténet felé fordult figyelme, annak forrása a szülőváros története iránti lokálpatrióta érdeklődése, korábbi írásaiban is mindig jelen volt. Várostörténeti könyvsorozatának címe — Utcák, terek, emléktáblák — lényegében városismertető útikalauzt ígér. A mű azonban sokkal több ennél, s nem is csupán várostörténet. Mindkét hagyományos műfajból van benne bőven, de nagyon beszűkítenénk a könyv világát, ha akár az egyik, akár a másik műfaji dobozba