Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1948–1953 között

Az összlakosságból (558 084 fő) 102 069 fő rendelkezik valamilyen szintű gazdasággal. Ebből az 5 kat. holdon aluli gazdaságok száma 53 736, a 25 kat. holdnál nagyobb gazdaságok száma 3122. A gazdaságokban 477 db traktor, 647 db cséplőgép működik. Az alkalmazott agrotechnika még egyetlen mutatóját tekintve sem éri el a háború előtti szintet, noha az európai átlaghoz képest az is viszonylag alacsony volt. A KOMINFORM határozata után tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését kizárólag a Szovjetunióban alkalmazott tömeges kolhozosítás és a kulákgazdaságok gyors ütemű likvidálása nyomán kell megvalósítani. A gyorsaságra jellemző, hogy míg 1948 őszén Szabolcs, illetve Szatmár-Bereg megyében összesen csak 19 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött 116 taggal, 1952-re az egyesített megyében a HL típusú szövetkezetek száma 424-re, az I. típusú 78-ra, a tagok száma pedig 51 000-re nőtt.

1 A mezőgazdaság gyökeres átalakítása természetesen a központi források, pénzügyi ráfordítások lényeges emelését igényelte volna. Ez azonban nem történt meg, sőt ahogyan a későbbiekben még szó lesz róla, a mezőgazdaságban az ipari fejlesztésjavára sorozatos elvonások történtek. Az 1951 februárjában, az MDP II. kongresszusán bejelentett tervmódosítások tulajdonképpen egyfajta hadigazdálkodás bevezetését jelentették. A gazdaság aránytalan fejlesztése, az ebből következő torzulások az életszínvonal csökkenését eredményezték. Már 1950 tavaszán súlyos zavarok keletkeztek a közellátásban. Ennek enyhítésére, illetve kezelésére 1951-ben bevezették egyes élelmiszerekre a jegyrendszert. A mezőgazdaság elavult technikai szinten maradása és a parasztság különböző címen történő megsarcolása, a könnyű- és az élelmiszeripar, a szolgáltatások, az infrastruktúra fejlesztésének teljes elhanyagolása a megváltozott társadalmi viszonyok közepette is, sőt talán annál inkább, feszítő ereje maradt a magyar társadalomnak. Nézzük meg, hogy a megye parasztsága, a kemény diktatúra éveiben miképpen tűrte, hogyan viselte a nehezen megszerzett föld szövetkezetesítését! A szövetkezetesítéssel szembeni paraszti ellenállás tulajdonképpen azokkal a kényszerítő eszközökkel szembeni ellenállást jelentette, amelyeknek közvetlenül vagy közvetve az volt a céljuk, hogy az egyéni gazdálkodók helyzetét lehetetlenné tegyék, belekényszerítsék őket a szövetkezetekbe. Ilyen eszköz volt a tagosítás, a beszolgáltatás, az adózás, a kulákká nyilvánítás, a faluközösség előtti megszégyenítés, a politikai megbélyegzés és sok-sok más olyan eszköz, amelyeknek hatékonyságáról egy szélesen kiépített besúgóhálózat és kíméletlen államapparátus gondoskodott. 14 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája. 1. köt. Szerk. Frisnyák Sándor. Nyíregyháza, 1998. 283.