Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1948–1953 között

többségében csak papíron szövetkezetek. Ezeknek ideológiai és technikai instrukciót kell adnunk, hogy ha nem is 26, de legalább 10-15 effektív szövetkezet alakuljon!"

10 1948. szeptember 5-én a Szatmár megyei termelőszövetkezeti konferencia arról számolt be, hogy a fogyasztó és értékesítő szövetkezetek mellett kibontakozóban van a termelőszövetkezeti mozgalom is. Garbolc községben már 1948 tavaszán 10 család részvételével egy táblás művelésű szövetkezet alakult és négy gyümölcstermelő szövetkezet is működött. A nagy propagandával beharangozott szövetkezeti konferencia után további közös gazdaságok alakultak Császlón, Penyigén, Csengerben, Kisarban, Zajtán, Rozsályban, Csaholcon, Fehérgyarmaton, Szatmárököritón és Ura községekben.

11 A 12 000/1948. sz. korm. rendelet még csak jogilag tette lehetővé a földművesszövetkezeti csoportok alakítását, a 14 000/1948. sz. korm. rendelet azonban már részletesen szabályozta a csoportok alakítását és működését. Rögzítette a termelőszövetkezeti csoportok jogi helyzetét, gazdálkodása menetét, szervezeti kereteit, a tagok jogait és kötelességeit és közölte az egyes csoportok típusaira vonatkozó mintaszabályzatokat is. Ez alapján három típusú szövetkezést lehetett megkülönböztetni: I. táblás termelőszövetkezeti csoport, II. átlagelosztású termelőszövetkezeti csoport, III. közösen termelő szövetkezeti csoport. Ezek a szövetkezési formák a következő években I., II., III. típusú tszcs-k néven vonulnak be a köztudatba. A párt és állami szervek 1948 végén az egyre áttekinthetetlenebb termelőszövetkezeti mozgalom felülvizsgálatát határozták el. Az Országos Termelőszövetkezeti Ankét feltárta az eddig alakult szövetkezések gazdasági és szervezeti téren mutatkozó hibáit, fogyatékosságait. A korai szövetkezések legfőbb fogyatékossága volt, hogy zömében kis létszámú, 3-5 tagú csoportok alakultak ideiglenes jelleggel, egy-egy év időtartamra. Nem volt működési szabályzatuk, a munkaszervezés és a jövedelemelosztás legkülönfélébb formáit alkalmazták. A belépő tagok saját földjüknek csak egy részét vitték be a közösbe, és mivel túl kis területen gazdálkodtak, nem voltak alkalmasak a nagyüzem előnyének bemutatására. Földterületük rendszerint szétszórtan, a község határában több darabban helyezkedett el, hiányoztak a legszükségesebb termelési eszközök, igavonó jószágok, haszonállatok, és természetesen hiányzott a forgótőke is, hiszen a csoportokat szinte kizárólag a szegényparasztok alakították meg. Nézzünk egy konkrét példát a termelőszövetkezetek alakulására, illetve gazdasági környezetére! A Marokpapi Földműves-szövetkezeti „Petőfi" III. típusú Termelőszövetkezeti Csoport 13 családfőjéből öt nincstelen, nyolc új kisparaszt (10 holdon aluli), akik 10 SZSZBML, MSZMP Archívum, 37. fond, 1948-1950. 18. ő. e. 11 Uo.