Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Sallai József: Korosztályok az iskolapadban 1945 után Szabolcs-Szatmár megyében

Ezek a mutatók (1-4.) lényegesen alacsonyabbak, mint a megfelelő országos átlagok (7,5 %, 7,62 %, 2,65 %, 1,22 %). A megyék rangsorában pedig a mai közigazgatás szerinti Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a 3. mutatóban az utolsó előtti, a többiben az utolsó helyet foglalja el.

9 Középiskola csak Nyíregyházán (4 gimnázium, 2 tanítóképző, 2 kereskedelmi középiskola), Kisvárdán (1 gimnázium) működött, összesen ll.

10 A második világháború után bekövetkezett gazdasági, társadalmi és politikai változások a korábbinál is határozottabban tűzték napirendre a magasabb iskolázottság megszerzését. A szerveződő új hatalom ugyanis — a nép nemzetfenntartó szerepéből kiindulva — történelmi feladatként hirdette meg: itt az ideje a néppel szembeni adósság törlesztésének. A munkaköri követelményekhez, a növekvő teljesítményekhez, a megcélzott gazdasági fellendüléshez és az új életminőséghez szükséges képzettség, műveltség igénye így a politikai programokba is bekerült.

11 Az egyes pártok ugyanis miközben tömegbázisuk szélesítésén munkálkodtak, keresték azokat a nagy csoportokat érintő kérdéseket, amelyeknek a felvállalásával erősíthetik politikai befolyásukat, szavazatokat lehet szerezni. Különböző dokumentumaikban aztán sorra megfogalmazták, hogy a tanulás ne legyen kiváltság, alapozza meg az esélyegyenlőséget, szolgálja a tudás egyenletesebb eloszlását, az értelmiség felfrissítését stb. Ahhoz azonban, hogy — képletesen — az iskoláktól mindenhová utak vezessenek és messzire, először az iskolához vivő utakat kellett kiszélesíteni, járhatóvá tenni. Az iskolarendszer korszerűsítése, az oktatás kiterjesztése viszont még akkor sem jelentett könnyen megoldható feladatot, ha az Ideiglenes Nemzeti Kormány első rendelkezései — az általános iskoláról (1945. aug. 16.) és a dolgozók iskoláiról (1945. nov.) — a lakóhelyen való tanulást érintették. Megyénk társadalma a háborús megpróbáltatások és a szegénység ellenére morálisan érintetlen volt. Különösen az egyházaknak volt meghatározó szerepük abban, hogy a közösségeket őszinte együttérzés, önzetlenség, segítőkészség jellemezte, és szinte nyoma sem volt a közönynek. Érdeklődéssel fogadták az általános iskolát is. A bizalmatlanságot iránta egyrészt a nyolcosztályos elemi iskolának az 1945 előtti sikertelen indítása, másrészt pedig a kisközségi iskolák tárgyi és személyi feltételeinek a hiánya táplálta. Sőt az egy-két tanítóval, alacsony tanulói létszámmal működő osztatlan vagy részben osztott iskolák átszervezését a törvény szerint sem kellett megkezdeni. így az 1945-1946. tanévben megyénkben 81 általános iskola alakult, 567 pedig továbbra is népiskolaként fogadta növendékeit. Igaz, ez az arány folyamatosan javult, és 1947-1948-ra már 400:274-re változott, de az általános iskolai tanulók közül még mindig sokan letették az iskolatáskát 9 Uo. 22. 10 Sallai József: A közoktatás és intézményei megyénkben 1945-ig. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája. Szerk. Cservenyák László. Nyíregyháza, 1993. 568. 11 Németh, 144.; Horváth Márton: Közoktatáspolitika és általános iskola. Budapest, 1978. 13-15. 12 Arató Ferenc: Nemzedéki számvetés. Szabolcs-szatmári Szemle, 1973. 3. sz. 4-5.