Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Gottfried Barna: A „rutén akció” Bereg vármegyében (1897–1901)

hiszen 10 000 lakosból 7-8000 nem tudott írni, olvasni. A nyomor és a kulturális elmaradottság pszichikai, szellemi apátiával, indolenciával, indifferencizmussal párosult. Tovább nehezítette a helyzetet a mértéktelen pálinkafogyasztás, ami gyakran egészségre káros, hamisított italok élvezetét jelentette. Elterjedt nézet volt a századforduló táján a ruszinok „restsége". Itt kell megjegyezni, hogy az említett források szerzői nagyra tartották az élet- és táplálkozási viszonyokhoz képest a ru­szin parasztság munkáját. Nem igazolta ezt a leegyszerűsítő általánosítást az Al­földre idénymunkára érkező ruszinok teljesítménye sem. Az árnyaltabb kép meg­rajzolásához azonban az is hozzátartozik, hogy a bérmunkában végzett, nehéz fizi­kai munkától való idegenkedésüket — amely eredhetett a legyengült fizikai álla­potból, illetve az évszázados beidegződésekből — Hodinka Antal is említi. 9 A problémák okainak vizsgálatakor lássuk először a földművelést. A ruszinság történetével foglalkozók általános tendenciaként írják le a XVIII. századtól az ál­latállomány számbeli csökkenését, majd a XIX. században a földművelés jelentő­ségének relatív növekedését. 10 Megállapíthatjuk, hogy ez a trend ellentétben állt mind a természeti adottságokkal, mind az évszázados hagyományokkal. A zord ég­hajlat, a domborzati és a rossz talajviszonyok nem kedveztek a síkvidékit mintegy leképező földművelésnek. Kétnyomásos gazdálkodás, faekével, a domborzati vi­szonyok miatt gyakran csak kézzel folytatott talajművelés, a trágyaerő nem kielé­gítő felhasználása, a vetőmag degenerációja együtt eredményezték az évről évre romló, az elvetett magnak legfeljebb 1,5-2-szeresét hozó terméseredményeket, a XIX. század utolsó időszakában rendszeresen jelentkező éhínséget. A korábbi év­századokban a ruszinság létfeltételeit biztosító állattenyésztés sem volt jobb hely­zetben. Az állatállomány számának folyamatos apadása mellett az elkorcsosulás olyan szintre jutott, amely a további eredményes tenyésztést kizárta. A marhaállo­mány száma az országos átlagnál még az 1890-es években is magasabb, hiszen míg Magyarországon 100 km 2-re 2086 szarvasmarha esett, addig Beregben 2480. Ezzel szemben Beregben egy szarvasmarha átlagban 95 koronát ért és 2 q-t nyomott, Magyarországon pedig 139 koronát ért és 2,5 q volt. 11 Az 1870-es évek közepén az itt vázolt folyamatok drámaian felgyorsultak. En­nek a legfőbb oka 12 az úrbérrendezés és az azzal kapcsolatos tagosítás nem megfe­lelő végrehajtása volt. Ennek során az esetek többségében a Schönborn-hitbizo­mánynak 13 juttatták a községek közvetlen közelében, könnyen elérhető helyen lévő szántókat, réteket, legelőket, erdőket. Jellemző példa a zúgóiaké. A tagosítás előtt 9 Hodinka Antal: A kárpátaljai ruténok lakóhelye, gazdaságuk és múltjuk. Budapest, 1923. (a továb­biakban Hodinka, 1923.) 10 Zsatkovics, 1900.; Hodinka, 1923.; Bonkáló Sándor: A rutének (ruszinok). Budapest, 1940. 11 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. 5. köt. Végeredmények. Budapest, 1900. (a továbbiakban A magyar korona..., 1900.) 12 Az általam ismert valamennyi forrás első helyen említi. 13 Királyi adománnyal született hitbizomány, amely a munkácsi és a szentmiklósi uradalmakat ölelte föl. III. Károly 1728. július 31-én adományozta Schönborn Lothár Ferenc mainzi érsek, bambergi püspök és német-római birodalmi főkancellár részére. Az örökösödési rend a primogenitura volt.

Next

/
Thumbnails
Contents