Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Köszöntjük a 80 éves Margócsy Józsefet - Vass Lajosné: Gondolatok a közös munkáról

Vass Lajosné GONDOLATOK A KÖZÖS MUNKÁRÓL „A legtöbben úgy vélik, hogy az intellektusa teszi nagygyá a tudóst. Tévedés, a tudóst a jelleme teszi naggyá. " (Albert Einstein) Megtisztelő és egyben felelősség is egy közismert, jelentős, köztiszteletben álló állampolgárról, megyénk, városunk szellemi életének alakításában, fejlesztésében több évtizeden át a legnagyobb nyilvánosság előtt élő és dolgozó személyiségéről írni, vallomást tenni. E helyen nem vállalkozhatunk arra, hogy Margócsy Józsefet mint tanárt, mint irodalomtörténészt, mint helytörténeti kutatót állítsuk e rövid vallomás középpontjába. Erre sokkal hivatottabbak vannak. Vállalkozhatunk viszont a közös munkához fűződő néhány mozzanat felelevenítésére, néhány gondolat megformálására. Hosszan lehetne méltatni Margócsy József tudományos közéletben való szerepvállalását. Évtizedeken át sok fontos állami, társadalmi és tudományos tisztséget vállalt és töltött be. Sok időt és energiát fordított tudományos testületek, társaságok tevékenységének segítésére. Számunkra ezek közül kiemelkedő jelentőségű az a közös munka, amelyet több mint 15 éven át a Megyei Tudományos Közalapítvány (és jogelődei: a Megyei Tudományos Koordinációs Bizottság, valamint a Megyei Tudományos Alapítvány) szervezeti keretében végeztünk. A közös munkáról való gondolkodás, a megközelítés lehet szubjektív, de a mérce nagyon egyértelmű és objektív: Jocó bácsi miért és hogyan vált a Megyei Tudományos Közalapítvány kuratóriumának meghatározó személyiségévé. Akik vele közös munkára vállalkoztunk, rövid idő alatt felismerhettük, hogy elmélyült szakmai ismerete, tudása, tájékozottsága, szellemi igényessége, szilárd jelleme roppant lenyűgöző egyéniséggel párosul. Jellemképének vonásai közé tartoznak — többek között — olyan morális elemek, mint a pontosság, a felelősségérzet, az elhivatottság, a függetlenség. Gondolkodásmódjában egymástól látszólag eltérő fogalmi köröket kapcsol össze, ugyanakkor szigorú, egymásra épülő érvek láncolatát tárja elénk. Közvetlen társalgása akár érdeklődő, akár tájékoztató jellegű, „félelmetesen" céltudatos és lényegre törő. Akik nem figyelnek rá kellő pontossággal, könnyen félreérthetik. Nem lennénk őszinték — és ezzel tiszteletünk iránta szemernyit sem csorbul —, ha nem mondanánk ki, hogy esetenként a kíméletlenségig szókimondó, és ezzel néha sebet oszt és kap. Külön méltánylandó, hogy mindig vállalta azoknak a nehézségeknek az oldásában való közreműködést, amelyeket a témához nem értő emberek szükségtelenül kívülről-felülről akarva vagy akaratlanul hoztak létre. Közismerten sajnálta az