Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Pók Judit: A csavargósan járó Tisza (Néhány munkálat a folyón az általános szabályozás előtt)

a csapi töltés erősítésében. Zemplén megye hozzá is fog, és hamar elvégzi az egyezés szerint rá kiszabott munkát, emelt hangon ír át azonban Ungnak, amiért az bele sem kezdett.

16 Ung megye szerint amennyi tőle telt, annyit dolgoztatott a csapi töltéseken, Zemplén az, amely az 1815. esztendőben igen keveset, vagy éppen semmit sem végzett.

17 Vay Miklós kormánybiztosnak azonban Szabolcs megyével van a legtöbb gondja, amely annak ellenére, hogy 1814-ben a fenti átvágások szükségességét elismerte, meggondolja magát, a Helytartótanács rendelésébe nem nyugszik bele, és húzza, halasztja a munkát, nem rendeli ki a munkásokat, folytonosan felír a kormányszékekhez. A kormánybiztos 1816 októberében szemrehányó levelet intéz az alispánhoz. Szabolcs megye szerinte olyan ügyet latolgat, véleményez, amelyben nincs szakértelme. Nem geometrájára bízza, aki — Vay Miklós biztos benne — pontosan tudja, hogy az átvágás a fő dolog „... a kis töltésecskéken való kapkodás helyett Nékem már kétszer egy nagy Úrtúl szememre vettetett — írja —, hogy én papiroson a dolgot jól felteszem ugyan, de nem tudok parancsolni, pedig ez a királyi comissárius kötelessége. Éppen ezen okból kénteleníttettem most a Tekintetes Nemes Vármegyéhez oly móddal tenni rendeléseimet, amely nekem fáj." A rendelés pedig: legkésőbb október 28-án Záhonynál legyen 500 ember 500 ásóval és 200 saroglyával.

18 Meg kell említenünk Vay Miklós érdemeit az átvágásokhoz szükséges földmunkák szervezetének kialakításában. A jóval későbbi magyar kubikos szervezet csíráit a záhonyi, csapi átvágások hadmérnöki, precíz szervezésében lelhetjük fel. Végül is a Vay Miklós által Zsurknál, Záhonynál és Karádnál tervezett átvágások csak részben, Záhonynál valósulnak meg. Szabolcs megye azonban hosszú évek múltán is meg van győződve ennek káros voltáról, és hivatkozásként használja a többi átvágás feletti vitájában. (Br. Vay Miklós folyószabályozási munkálatairól tett jelentését az uralkodóhoz lásd a 4. sz. mellékletben.) Egy évtized telik el, amikor a Helytartótanács 1826-ban Fáy Barnabást, mint királyi biztost arra utasítja (Vay Miklós 1824-ben meghalt), hogy a zsurki átvágás ügyében Zemplén, Szabolcs és Ung megyék küldötteivel a helyszínen ismét értekezzen.

1 A szemle során a küldöttségek úgy találták, hogy a folyó Csap felé nagy erővel terjeszkedik, és félni lehet attól, hogy nemsokára elmossa azt. Következésképpen Zemplén és Ung megye újból sürgeti Zsurknál az átvágást, Szabolcs pedig éppúgy, mint eddig, ellene van, és ismét felír a Helytartótanácshoz a már végrehajtott átvágások káros következményeire apellálva.

20 Hivatkozik például a megye hosszas 15 Zemplén Megye Levéltára (a továbbiakban ZML), IV. A. 1001. Zemplén megye nemesi közgyűlésének iratai (a továbbiakban IV. A. 1001.) Loc. 219. No. 1309. 16 Uo. Loc. 219. No. 1005. 17 Uo. Loc. 219. No. 1312. 18 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 30. No. 1271. 1830. 19

Uo.Fasc. 26. No. 282. 1826. 20 Uo. Fasc. 26. No. 801. 1826.; Fasc. 27. No. 103 és 1093. 1827.