Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Pók Judit: A csavargósan járó Tisza (Néhány munkálat a folyón az általános szabályozás előtt)

Pók Judit A CSAVARGÓSAN JÁRÓ TISZA (Néhány munkálat a folyón az általános szabályozás előtt) E tanulmány az általános szabályozás előtti időkből szeretne néhány, a Tiszán végrehajtott jelentősebb árvízvédelmi munkát bemutatni, és ehhez kapcsolódóan az ezeket a munkálatokat szorgalmazó jelentősebb személyiségeket méltatni. A Tisza-menti települések kialakulásában nyilvánvaló a folyó döntő szerepe. A helységek az ártér szigetszerű határaiban, a magas partokon, az átkelőhelyeknél alakultak ki. Az áradásoknak ugyanis a kártételek mellett jótékony haszna volt, hogy zsíros iszappal gazdagította a talajt, dús kaszálókat, bő termésű szántóföldeket hagyva maga után. Ezzel magyarázható, hogy igen sok helység települt a folyó mellé, az ártérre. Szabolcs megyében a legszélső árhatáron belül 98 községet találunk. A szabályozás előtt azonban az árvizeknek óriásiak a kártételei. Szabolcs megyének egykorú becslések szerint mintegy egynegyede rendszerint víz alatt volt — áradáskor 137 400 ha — ezzel második helyen állt Szatmár mögött a Tiszamenti megyék sorában. Mindig víz borított viszont 46 500 ha-t, amely adatot tekintve az első volt, ha sorrendet állítunk fel közöttük.

1 Vásárhelyi Pálnak a Tisza-szabályozási terv bevezetésében adott leírása szerint a hegyek közül Királyházánál (ma Korolevo) a síkságra lépő Tisza „... minden víz változásával újonnan ásott medrét szünet nélkül változtatja, a régit elhagyja, s több ágakba elszórva új meg új szigeteket formál, melyeket szüntelenül változtat, vagy egészen elsodor... Alacsonyabb partjai számos kitörésein a vízár jobbról a Takta közét, balról pedig Szabolcsban Tiszadob, Szentmihály, Polgár helységek és Nánás, Böszörmény, Balmazújváros, Debrecen városok és a Kunság termékeny határainak nagyobb részét vagy állandóan, vagy az évnek éppen tenyésző szakában vízzel borítja. "

2 Az árvizek elleni védekezésnek kétféle módjával találkozunk a folyók mentén már az általános szabályozás előtt is: a nagyvízi szabályozással, azaz töltések emelésével, illetve a középvízi szabályozással, vagyis az éles, túlfejlett kanyarulatok átvágásával. Az előbbi könnyebben végrehajtható egy-egy vármegye számára abban a korban, amikor még nem állami feladat a szabályozás, hanem az illető törvényhatóságoké, hiszen nem igényel akkora szervezőmunkát, mint az átvágás, és a jobbágyfelszabadítás előtt ingyen munkaerő áll rendelkezésre. 1613-ban törvény is születik arról, hogy a Tisza kiöntései ellen töltések épüljenek, és arról, hogy azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott — saját javaik megmaradása 1 Lászlóffy Woldemár: A Tisza. Budapest, 1982. (a továbbiakban Lászlóffy, 1982.) 209. 2 Vásárhelyi Pál: Előleges javaslat... a Tisza áradásainak minél előbbi gátlása tekintetében. Buda, 1845. Kőnyomat. In: Lászlóffy, 1982. 171.