Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Szabó Géza: Városgazdálkodás a dualizmus kori Nyírbátorban

személy, illetve mint kommunitás fokozatos eladósodása, sőt teljes csődje nem csak jól megférnek egymás mellett, hanem talán össze is függenek egymással. A város 25-30 jogcímen befolyó bevételei

3 közül az alábbiak a legsajátosabbak, legnyírbátoribbak: az ún. régi városföldek bérleti díjai, a vásárvámbérletek, illetve a bátori illetőség megszerzéséhez szükséges letelepedési díjak. A városföldek a határnak jó egytizedét alkották, vegyes minőségűek ugyan, de relatíve nagy anyagi lehetőség rejlett bennük. Tulajdonjoguk nemcsak bonyolult, hanem évtizedeken keresztül viták, pereskedések tárgya is. Egy 1796-ból származó helytartótanácsi ítélet, valamint a város levéltárában őrzött és az 1836 előtti szokásjogot regisztráló dokumentum ellentmondásai nem oldódnak meg a századfordulóra sem. A volt úrbéres jobbágyok és a város mint erkölcsi testület között kikiújul a vita,

4 s a később Enyedi Lajos nevéhez kötődő „mozgalom"-ban a vármegye hatalompolitikai indíttatást is felfedezni vél, és a ligeti remanenciális földek

5 ügyében az összegubancolódott vitát (a Tücsök szőlőhegyen kiosztott parcellák, az apaállatok tartására korábban befizetett hozzájárulás önkényes átminősítése bérleti díjra stb.) perek sora sem tudta tisztázni. Egyetlen engedmény ugyanis lavinát indított volna el: meg kellett volna esetleg változtatni azt a gyakorlatot, hogy a régi városföldeket a városi belsőségek után osztották egy egész, egy fél s egy negyed részletekben, s ha valaki eladta házát, az új tulajdonosra a földbérletet is át kellett ruháznia. Ezek a földek sokat vesztettek értékükből,

6 a lakosok egy része nem is művelte, hanem illegálisan átruházta olyan gazdának, akinek érdemes volt az inflálódás miatt szinte egyre jelképesebb összegért művelni a területet. A századforduló táján többször felmerül az eladásuk, bérbeadásuk, de az egyes rétegek érdekei annyira eltérőek, hogy minden kísérlet kudarcba fullad. A városi földek sorsa jól példázza a kisgazdák tőkeszegénységét, a város vezetőinek pedig kedvezett az időhúzás, hiszen egy-egy vadászati engedély, egy-egy vásártéri bódébérlet odaítélése biztosabb bevételnek bizonyult, mint a kétes kimenetelű esetleges eladás. A bérletek körül is sok visszaélés, ügyeskedés fedezhető fel. A városföldek mindezeken túl egy ideig jó fedezetnek tűntek a nagyarányú hitelfelvételekhez is, és ezek a többszázezres hitelek mindig elérték a céljukat (beruházások, tiszteletdíj-emelések). Két nagyobb vételi szándékról tudunk, egyiket a BONI kezdeményezte: a Szénarét nevű tó és kaszáló egy részét vették volna meg, jócskán ráígérve a város 3 Vegyes bevételi források: a városföldek, a közintézmények bérleti díjai, vendégfogadó-bérleti díj, erdőhasználat, legeltetés díjai, a vásárvám, a letelepedési díjak és a községi adók, pótadók. Lásd Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, V. 375. Nyírbátor nagyközség iratai, 1894-1949. ( a továbbiakban SZSZBML, V. 375.) 1896. nov. 6. képviselőtestületi jegyzőkönyv (a továbbiakban jkv.). 4 Uo. 1896. júl. 31., 1900. aug. 8., 1913. ápr. 28. jkv. 5

Uo. 1896. júl. 23-24. jkv. 6 Erre lásd az 1913. évi jegyzőkönyveket, továbbá Dr. MK: A Nyírbátori városföldek. Nyírbátor és Vidéke. 1910. júl. 14.