Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Szabó Géza: Városgazdálkodás a dualizmus kori Nyírbátorban

Szabó Géza VÁROSGAZDÁLKODÁS A DUALIZMUS KORI NYÍRBÁTORBAN A dualizmus kori Nyírbátor gazdasági, társadalmi fejlődése sajátos modellt testesít meg az egyébként igen változatos képet mutató, számos ellentmondással terhelt általános kapitalizálódási, polgárosodási folyamatban.

1 A nagy múltú mezőváros a XIX. századra nagy változásokon megy át, ahol a demográfiai és iparstatisztikák felületes átnézése után gyorsnak, felhőtlennek ítélhetjük a polgárosodást, Nyírbátor jogállásának veszteségeit

2 mellékesnek érezhetjük a város polgárainak anyagi gyarapodása mellett. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a kapitalizálódás korlátai túl nagyok, amelyeket tovább növel az ügyetlen várospolitika, a képviselőtestületnek és főleg az elöljáróságnak a gazdálkodásban, a vállalkozásban való járatlansága. S bár évtizedeken keresztül tetszelgett a városvezetés abban, hogy az urbanizáció, a fejlődés — a település külső képének megváltozása, a város modernizálása: utak, középületek, gyártelep — az ő érdeme, valójában kevés köze volt hozzá. A beruházások többnyire nem városi pénzből történtek, sőt a város pénze szinte soha semmire nem volt elég. Éveken keresztül sztereotip záradék a javaslatok, tervezetek, határozatok, képviselőtestületi jegyzőkönyvek végén, hogy a város emelkedése (érdeke, tekintélye, múltja) indokolttá tenné, de a jelenlegi pénzügyi helyzet miatt a megvalósítástól kénytelenek eltekinteni. Utólag könnyű belátni, miben tévednek, miben igazolódnak a városatyák a városgazdálkodással kapcsolatos koncepcionális és pragmatikus döntéseikben, hoszszú távon szemlélve azonban a bevételek és kiadások tervezését, a megvalósítást, azt kell mondani, hogy a kor igényei szerint is legfeljebb a város vagyonkezeléséről (néha elherdálásáról) beszélhetünk és nem tudatos gazdálkodásról. A város gazdaságának azonban így is fontos társadalomtörténeti összefüggéseit világítják meg — nevezzük úgy, mint leggyakrabban ők is — a „vagyonkezelés" eredményei, háttere, személyi vonzatai, hiszen ebből a nézőpontból a hatalmi viszonyok bonyolult helyi szálai jól kimutathatók azokból a csatározásokból, amelyek ezek körül a kérdések körül dúltak. A költségvetés alakulását vizsgálva az a paradox kép bontakozik ki előttünk, hogy a város lakosságának fokozatos anyagi gyarapodása, és a város mint jogi 1 Részletesen lásd Szabó Géza: Nyírbátor gazdaságának és társadalmának átalakulása a dualizmus korában. In: Tanulmányok Nyírbátor monográfiájához. Szerk. Dám László, Ujváry Zoltán. Debrecen, 1998. 136-178. 2 Az 1871. évi XVIII. tc. megszüntette a mezővárosi jogállást. Nyírbátor nagyközség lett. Az azonban az egész korszakban világos, hogy Bátor nem nyugodott bele a rangvesztésbe. S habár az esélye sem volt meg a várossá válásnak, a község vezetése — hacsak tehette — mindig városról, városvezetésről beszélt.