Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Nagy Ferenc: Kísérlet a kiigazításra: a Nagy Imre program hatása Szabolcs-Szatmár megyében

Nagy Ferenc KÍSÉRLET A KIIGAZÍTÁSRA: A NAGY IMRE PROGRAM HATÁSA SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953 június 28-i határozata és az ennek nyomán kibontakozó reformkísérlet legújabb kori történelmünk olyan fontos szakasza, mely bizonyos összefüggéseiben túlmutat az ország határain is. Ez volt ugyanis az első tervezet a kommunista táboron belül a Sztálini modelltől eltérő társadalmi-gazdasági berendezkedés megvalósítására. A Rákosi helyébe lépő új miniszterelnök Nagy Imre kormányának programja új szakaszt indított el a politikai életben. Ez az új szakasz csaknem másfél esztendeig tartott és ma már igazolható, hogy sikertelenségével együtt is vagy talán pontosan ezért szerves előzménye volt az 1956-os forradalomnak. Sajnálatos, hogy a kormányprogram és annak megvalósítási kísérlete történetírásunkban kevés figyelmet kapott. Jelentősen nem változtatott ezen a mártírhalált halt miniszterelnök születésének 100. évfordulóján rendezett megemlékezések, konferenciák sora sem. Ez magyarázza azt, hogy a köztudatban mind a mai napig "Rákosi-korszakként emlegetik az 1948-tól 1956-ig tartó időszakot. Pedig az 1953 nyarán kezdődő kiigazítási kísérlet más volt.

1 Nagy Imre és a reformkommunisták nem kívánták ugyan visszaállítani a többpártrendszert, a koalíciós kormányzást, a demokráciát, csupán a népi demokratikus rendszert igyekeztek megreformálni. Annak eldöntése, hogy ez eleve kudarcra volt-e ítélve, vagy pedig a körülmények okozták a bukását nem ennek a dolgozatnak a feladata, csupán arra vállalkoztam, hogy egy zárt közigazgatási egységen Szabolcs-Szatmár megyén belül nyomon kövessem a mezőgazdaság átalakításával kapcsolatos reformkísérlet történéseit. A július 4-én meghirdetett kormányprogram mezőgazdaságra vonatkozó határozatai - szám szerint 45 - könnyíteni kívántak az egyéni és tsz-parasztság helyzetén. Biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá akarták tenni az állammal szembeni kötelezettségek teljesítését, növelni igyekeztek a termelési kedvet. A határozatok kimondták a begyűjtési hátralékok elengedését, a mezőgazdasági lakosság adójának 20 %-os csökkentését és az adóhátralék egy részének törlését. Törölték a tsz-ek hiteltartozását is, illetve bizonyos hitelek visszafizetésének határidejét meghosszabbították. Három évre szóló új begyűjtési rendszert igyekeztek kidolgozni, mely egyfajta biztonságot jelenthetett volna a parasztgazdáknak. A háztáji területét egy holdra emelték, a gépállomások díjtételeit leszállították, és ingyenessé tették az állategészségügyi ellátást.