Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Mizser Lajos: A tatárjárások emlékei Pesty Frigyes Helységnévtárában

ni, - de el szaladt a Tatárok magok, mivel ehessek voltak az kenyér tésztát marokkal hányták a kemenczébe, úgy ették"J A nép felkészült az ellenállásra is, hiszen látták, hogy egyáltalán nem gyengébbek, mint a tatárok. Ez mutatkozott meg a mindössze két napig tartó 1717-es tatárjáráskor, több csetepaté után a máramarosi Borsa mellett tönkreverték a tatárokat. Lássuk a leírásokat! Györkefalu: (Szatmár): "A Tatár járásroli emlékezettel anyit birnak, hogy azon Nők, T: i: falusiak töltött fegyverekkel, az ablak előtt állottak, és a Tatárokat gunyhajokba be nem bocsájtották..." Mikola (Szatmár): "...a tatárok a templomba menekülőket rab szijra fűzve, Máramarosi Borsáig elhúrczolták, honnan a Szatmári és Máramarosi Nemesség, az Oláhok erélyes segítségével szinte tíz ezerén megszabadíttattak". Sürgyefalu (Szatmár): "...itt laknak azon Karátson Tódornak szomorú ivadékai, ki 1717. évben a Tatárokat Máramarosnál tönkre tette". Borsa (Máramaros): "...e határban történt 1717. évben Augustus középben az akkori Sandru Lupu lelkész vezetése alatt, az ugy nevezett Szinturai dűlőben, hói a fák felig meddig levágatván és az arra mennő tatárokra döntetett hői Ali 7000 lelte halálát és 8000 keresztény lett szabaddá, azon helyen most is találnak minden fele fegyverek még most ís.- " Tamásváralja: (Ugocsa): "Tatár kaszállónak azért nevezik, hogy az utolsó tatárjáráskor a Község csordása bojtarjával,- több tatárokat meg öltek Som fa görtsös botjaikkal". Kisbégány (Bereg): "Bégányi Lénárd és Károly egy testvérek a tatároknak Balazsér községben levő Vérke hidnál ellent állottak, a hidat előlök fel szeték, utolsó töltésök kifogyiáig lövöldöztek, mi alatt a tatárok ujj hidat készítettek s üldözni kezdték az ellent állókat s Bégányi Lénárd a Balázsén határban levő ma már teljesen ki száradt - tyukos nevű tóba fúlt lovastól együtt, mely tavat a nép ma is Lénárd tavának nevezi." Patkanyós. (Bereg): "Mohilka: "...midőn Országunkban a ragadozó Tatárok e vidéken meg pihentek volna e helyen öszve verekedtek Oroszainkkal, s az el hunt Tatárok e sírba temettek, azért a mai napig is sír dombnak neveztetik. " Rafajnaújfalu (Bereg): "Sebes patak - Nevét onnan vette hogy Tatár járáskor a lakosok községöket ott hagyván, a Tatárok előtt a Sebes patakig futottak. Ott meg alván be várva a Tatárokat. A lakosság vezére Badó Mihály a tatárok fő vezérét a Chán fiát le dövén /!/, földre derittetett bukásul miatt a Tatárok, el vérzett Urokat lóra kötve tova futottak. A Tatárok közzül a csata téren sokén el vérzettek". Ez is mutatja, hogy a borsai győzelem nem volt véletlen. A leírásokban arra törekedtem, hogy az illető helység ne szerepeljen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye földrajzi nevei öt kötetének egyikében sem — Mező András, Jakab László, Kálnási Árpád, Sebestyén Árpád — hiszen az adatokat a megfelelő helyen ők is idézik. Ha a már megjelent beregi adatokat nem számolom, akkor a többi mind első közlés. A legutolsó példám hadd legyen stílszerű — hiszen Tatárfalva nevénél fogva is utalhat a tatárjárásra (és Kálmási-Sebestyén sem közli) — : "A község