Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Czövek István: A közigazgatás kialakulása és fejlődése a feudális kor végéig (1001–1526)

Czövek István A KÖZIGAZGATÁS KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A FEUDÁLIS KOR VÉGÉIG (1001-1526) A feudális Európában hont foglaló magyar törzsek számára megmaradásuk feltétele volt, hogy a Kárpátoktól körülölelt hazában feudális monarchiát alapítsanak. A Géza fejedelem államszervező tevékenységével elindult történelmi folyamat évtizedeket vett igénybe, amíg gyümölcsöt hozott: István megkoronázása reprezentálta a magyar feudális állam létrejöttét, de fennmaradásához szükség volt arra, hogy egy jólszervezett, biztosan kormányozható országot tudjon a jogara alatt. Anonymus gestája szerint a Szamos mentét Szabolcs és Tas, a nyíri részeket pedig Tétény foglalta el, az ország keleti határát jelentő Meszesi kapuig jutva. A meghódított terület birtokát biztosítandó harcosokat telepítettek az itt talált, — Szatmár vára — vagy az általuk épített — Szabolcs vára, Tas vára, a későbbi Nagyecsed — földváraiba. "... Szabolcs ... megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát... összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának (csatrum Zobolsu) hívják. Majd Ekölcs (Eculsu) nevű igen nemes vitéz alatt katonákat hagytak ott, A király birtokai az ország egész területét átszőtték. Ilyen sok tagból álló birtokegyüttest csak helyi igazgatási egységekre bontva lehetett irányítani. Ez a birtokstruktúra nemcsak gazdasági, hanem hatalmi szempontból is hasznos volt, mert szükségessé tette a gazdasági, közigazgatási, bíráskodási és katonai bázist képező királyi vármegyék létrehozását, amelyek a központi hatalmat képviselték az ország minden pontján. A királyi vármegyék a honfoglaláskori törzsi, nemzetségi szállásföldek kereteire épültek. A vármegye vezető embere, az ispán, a király híve volt. A vár köré települt várjobbágyok a királytól szolgálatuk idejére kapott földjük fejében katonáskodtak, míg a várnépek terményadójukkal és szolgáltatásaikkal a gazdasági alapot biztosították. Közöttük speciális szolgálónépek is éltek a megye területén kovácsok, vasasok, tímárok, halászok, stb. akiknek emlékét helységneveink is őrzik. Ilyen települések megyénkben például Tímár vagy Nagyhalász. Egy-egy ilyen terület gazdaságilag nem volt egységes, mert a vár- és udvari birtokok elkülönültek egymástól, de közigazgatásilag egy egységet képeztek, sőt a későbbiekben az ispán jogköre a királyi vármegyék közötti területen élőkre is kiterjedt.