Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Czövek István: A közigazgatás kialakulása és fejlődése a feudális kor végéig (1001–1526)

Hozzávetőlegesen negyvenöt elsőalapítású királyi vármegyéről tudunk, de számuk a XII. sz. derekán már a hetvenet is elérte. A mai Szabolcs-Szatmár területén három vármegye alakult István uralkodása idején: Borsóvá, Szabolcs és Szatmár. Borsóvá és Szatmár elsősorban védelmi feladatokat ellátó határvármegyék voltak, erre utal a kabar népelemek ittléte is. Szatmárvár, Borsovavár határvárak voltak, amelyeket az országba bejövő fontos útvonalak mellé építettek. 1. A közigazgatás szervezete (a központi szervek, a vármegyék és a községek) "A korai feudális kor állami mechanizmusának szinte legfontosabb szerveit a jogszolgáltatás szolgáltatta."

2 A király volt az ország első bírája. A királyi ház felnőtt férfi tagjai, a király anyja, a legmagasabb rangú egyházi és világi személyiségek, a megyésispánok és a nagybirtokos nemzetségek tagjai alkották a királyi tanácsot, az uralkodót támogató központi intézményt. Az alkalmanként összeülő testület hatásköre a király akaratától függött, ám a XIII. század második felétől mint a végrehajtó hatalom legfelső szerve működött. Mátyás centralizációs törekvései háttérbe szorították, de a Jagellók uralkodása idején újra visszanyerte eredeti szerepét.

3 Az udvar gazdaságát is irányító nádorispán helyettesítette az uralkodót előbb csak az udvari népek feletti, majd a XII-XIII. sz. fordulója tájától általános főbírói funkiójában. Ugyanakkor eredeti feladatát a gazdasági ügyeket az udvarbírónak adta át, de ő maga a hadvezetésben és a többi országos ügyben is a király helyettesévé lépett elő. A XIII. században, de különösen a szabolcsi, szatmári főispán, Debreceni Dózsa nádor idejétől Mátyás uralkodásáig már nem az udvari igazságszolgáltatásban szerepelt, hanem vidéken ítélkezett. A nádori (v. országbírói) ítélőszék, amit Szent György és Szent Mihály napja nyolcadán tartottak, Szabolcsban a Karász melletti Gara dombon ült össze.

4 Ezeken Szabolcs és Bereg együtt jelent meg.

5 Szatmár és Ugocsa vármegyék törvényszékeit eleinte másmás helyen, de a XIV. század végétől egyre gyakrabban Csengerben hívták össze.

6 A rendi törekvések képviselője lett a nádor a rendiség fejlődésével párhuzamosan. A királyi jelenlét bíróságán is átvéve az önálló bírói kúriához jutott nádor szerepét, az udvarbíró országbíró lett. Gazdasági feladatait az Árpádkor végétől a tárnokmester látta el, aki a királyi városok felügyelője és egyben bírája volt. A király már csak szimbolikusan volt az ország első bírája, ténylegesen csupán néhány kivételes esetben ítélkezett. Mátyás modernizálta az igazságszolgáltatás rendszerét, mégpedig úgy, hogy a királyi ítélőtábla működését folyamatossá tette a személynök vezetése alatt. (Az újabb irodalom — Engel R, Mályusz E. — szerint Zsigmond kezdte el ezt a folyamatot.) III. Béla állította fel a kancelláriát, amely Nagy Lajos idején két részre vált: a titkos- és főkancelláriára. Az előbbi a diplomácia szerve, az utóbbi a bel-