Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Mandrik, Ivan: Agrárproblémák Kárpátalján a XIX. század végén és a XX. század elején
Csak a "Hegyvidéki kirendeltség" közvetítésével 1907-ben 12 289 munkás ment el mezőgazdasági munkára. 32 Az aratásokra a szerződéseket általában már tavasszal megkötötték, hogy a nagy földbirtokosok számára időben biztosítva legyen a munkaerő. Az elvándorlás minden vármegyén és járáson belül is jellemző. A napszámosok vándorlása elsősorban a nagy földbirtokosok számára volt előnyös, mivel biztosította az olcsó munkaerőt, bár az új járásokban az érkezők valamivel magasabb bért kaptak és lehetőségük volt néhány mázsa gabona beszerzésére. Mindezt útiköltség, családtól való távollét, kimerítő munka kísérte. Gyakran az időszakos munkásokat előre verbuválták az állami szervek helyben vagy a földesúri birtokon, hogy felhasználják a felesleges munkaerőt a magyar parasztság sztrájkja esetére. Amint az látható a "Hegyvidéki kirendeltség" beszámolójából, 1906-ban Magyarország központi járásaiba 10 247 munkaerő vándorolt. 33 1907-ben Roklic hatósági képviselő 2000 munkást verbuvált Ung megyéből, akiket június 27-én direkt e célból megrendelt vagonokban szállított Bábolnára. 34 Az emberek napi 2 korona járandóságot kaptak, biztosították számukra az útiköltséget és étkezést. Az emberek egy része a szomszédos Galíciába, Ausztriába, Csehországba és még Németországba is vándorolt. Ily módon a mezőgazdasági munkákra való elvándorlás jelentős helyet foglalt el a kárpátaljai parasztság társadalmi-gazdasági életében, létezésének fő tényezőjévé vált. A mezőgazdasági belső vándorlás mellett megjelenik a külföldi, tengerentúli kivándorlás is. Igaz, 1867-ben a magyar kormány kezdeményezésére, hogy tisztázzák a lakosság kivándorlásának mértékét, az Ung megyei hivatalnokok azt közölték, hogy senki nem vándorolt ki es nem települt at ide külföldről. 35 Ugyanakkor Kárpátalja hegyvidékeire a szomszédos Galíciából áttelepültek a szegény zsidók. így a XIX. század 80-as év folyamán a nagybereznai (Velikij Bereznij) zsidó lakosság majdnem megkétszereződött. Ezt a növekedést nemcsak az áttelepülés, hanem a Kárpátaljára jellemző természetes népszaporulat is okozta. A lakosság életkörülményeinek romlásához hozzájárult az infláció, az alapvető élelmiszerek árainak növekedése. Ily módon a XX. század első felében a kenyérárak 38,8%-kal növekedtek. 36 A húsárak és egyéb termékek árnövekedése még ennél is magasabb volt. Nemcsak a mezőgazdaság, hanem a kis létszámú és kevés gyár sem tudott munkát biztosítani Kárpátalja falusi lakosságtömegének. Ilyen körülmények között, a nép nagyobb részének a kiutat ebből a helyzetből a kivándorlás jelentette, amely a század 70-es éveitől mindinkább növekedett. Sok paraszt, kisiparos-kézműves, kereskedő a tengerentúlra vándorolt pénzt keresni, hogy visszavásárolja a lefoglalt földet és más vagyontárgyát, a többség pedig azért, hogy megszabaduljon az éhségtől. Ung járás körzeti parancsnoka 1909-ben írja: "Akivándorlás okait a vidék szegénységében, a kereseti forrás hi-