Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Merényi-Metzger Gábor: A vitézvári báró Simonyi család története

letési és házassági adatokhoz hasonlóan - tévesen adja meg. Ezek - a főleg családtörténeti témájú - munkák az óbester elhunytát 1837-re teszik.

126 Több forrás van azonban, amely helyesen, 1832. augusztus 23-ában állapítja meg a halál bekövetkeztét.>

2

? Ez utóbbi dátumot igazolja Simonyi halotti bizonyítványa, amely most először kerül publikálásra. A magántulajdonban lévő német nyelvű dokumentum adatai szerint: vitézvári báró Simonyi József ezredes Nagykállóban, Szabolcs vármegyében, Magyarországon született, római katolikus vallású, 59 éves (?), nős, férfi. 1832. augusztus 23-án hunyt el az aradi várban. Halálát gangréna, azaz üszkösödés okozta. A korábban szentségekkel is ellátott halottat 1832. augusztus 25-én temették el az Arad vármegyei Vadászon.

128 A Kerepesi temető sírbolt könyve is ugyanezt a halálozási dátumot tartalmazza és a sírkőre is ezt az adatot vésték rá.

129 A halál okával kapcsolatban azt szeretném megjegyezni, hogy ezidág az élt a köztudatban, hogy Simonyi óbestert a nagy magaláztatás miatt "a szíve vitte a sírba". Amely forrás egyáltalán megemlíti a halál okát, az szintén szívinfarktusról, esetleg mérgezésről beszél.

130 Az üszkösödés ténye azonban mindkettőt kizárni látszik. Az óbester halála után - az egyik szemtanú fiának elmondása szerint - "A holttestre huszárezredesi egyenruháját adták s az egyenruhára felrakták a vitézségével szerzett számos katonai érdemrendjét is. A ravatalt ott állították fel az ő börtönül szolgáló lakószobájában, s midőn a ravatal már fel volt állítva, erős katonai kísérettel bejött a szobába a főrofusz és leszedte a holttest huszárdolmányáról az összes tiszti jelvényeket s a dolmányra feltűzött valamennyi érdemjelet. így szerzett érvényt a katonai törvényszék azon Ítéletének, mely báró Simonyit katonai rangjától megfosztotta. A holttestet azután Vadászra szállították és ott temették el a családi sírboltban. "

13! Ahhoz az utóbbi adathoz, amely szerint Simonyi báró a vadászi sírboltba — amely a családi kápolna alatt volt — lett eltemetve, szeretném hozzáfűzni, hogy néhány forrás ezt másképpen állítja. Ezek szerint az óbester holttestét a vadászi uradalom határában lévő, ún. Marócz — más forrásban Maróti — dűlőben található egyik kunhalom alá temették el.

132 Márki Sándor megyei monográfiája még a temetést végző pap, Lovászy Antal, későbbi kisjenői plébános nevét is megemlíti. A történetírónak állítólag maga Lovászy mesélte ezt el 1867-ben. A fenti források szerint a holttest innen, a kunhalmok alatti sírhelyről került az 1850-es években a vadászi kápolnába, ahová azokat az óbester fia, báró Simonyi Lajos vitette át.

133 Az tehát nem egyértelmű, hogy mikor kerültek báró Simonyi József földi maradványai a vadászi kápolna kriptájába. Az azonban biztos, hogy itt exhumálták őket 1913-ban, amikor is az itt nyugvó összes halottat átszállították Budapestre.

134