Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Merényi-Metzger Gábor: A vitézvári báró Simonyi család története
A jeles geográfus. Fényes Elek írja 1839-ben — igaz, már az óbester halála után — Vadászról a következőket: "...oláh-magyar falu Aradhoz északra 8 mérföldnyire, az úgynevezett Lunkaságon vagy Erdőháton: 37 kath., 410 óhitű, 1188 reform., 16 zsidó lakó, ref. és óhitű anyatemplommal, derék urasági épületekkel. Határa lapályos és termékeny, erdeje bőséggel, az uraság sok marhát hizlal tat és sertést tenyésztet, földesúr báró Simonyi József ezredes örökösei. " 96 Itt emlékeznék meg a.korábban említett Simonyifalva községről, amely a báró Simonyiak kihalta után is megőrizte, fenntartotta a család nevét. (Ma SatuNou a község hivatalos, román neve.) A XIX-XX. században több magyarországi falu is kénytelen volt felvenni akkor földbirtokosának a nevét. Simonyifalva neve azonban nem így keletkezett. Báró Simonyi Lajos ugyanis Bél-Zerind széles határából kihasított egy jelentős, 3879 hold nagyságú területet és oda 1881 és 1885 között — főleg Békés vármegyei — magyar, német, tót és román nemzetiségű földműveseket telepített le. Az így létrejött új falunak lett tehát a neve Simonyifalva. 97 1820-ban tehát báró Simonyi Józsefnek volt saját földbirtoka és otthona. Ekkor azonban már 49 esztendős volt, amely a kor viszonyai szerint már inkább idősnek, mint fiatal korúnak számított. Az óbester tehát feladva eddigi agglegény életmódját úgy döntött, hogy megházasodik. Gróf Széchenyi István — aki ekkoriban beosztottja volt a 4. huszárezrednél — naplójában megörökített néhány érdekes adatot és eseményt Simonyi óbester életével kapcsolatban. Ott olvashatjuk a következő feljegyzést az 1822. február 19-i napnál: "Reggel Simonyi nálam: "Mikor indul? - Azt hiszem, ezen a nyáron Londonban találkozni fogunk. " Én Pantalone-képet vágok, s kérdem: "Mi az ördögöt csinálna Ön Angliában?" - Ó: "Adja szavát, hogy nem mondja tovább: házasodom!" - Én: "Talán nem angol nőt vesz el?" - O: "De biza angol, 16 esztendős, takaros, s két millió vagyona van!" Régóta gondolom, hogy megbolondult. - De végül is oly sok részletet közöl, a lány nevét is megmondja (Leiner), hogy már nem tudom, milyen véleményt alkossak az egész dologról. Valószínű, hogy az egyik fél becsapódik - a lány, minden bizonnyal. - E leányzó nevelőnőjét Beckersnek hívják, s valószínű, hogy szereti, mert Simonyit gyűlöli és neveltjének házassága ellen tiltakozik. Simonyit úgy szokta fogadni mint egy kutyát, ő azonban, híres orcátlansággal megáldva, egy cseppet sem zavartatja magát, kezét csókolgatja, üdvözölgeti, etc. - Nekem viszont így beszél róla: "Atkozottt boszorkány! Mihelyt a kisasszonyt feleségül veszem — jó helyet kap majd Debrecenben a kályhasutban: kussti — hintri, Beckers!" 9 * A fenti idézet valóságtartalma részben vitatható. Az óbester feleségének személyéről szóló összes forrás ugyanis az asszonyt nem angolnak, hanem németnek, pontosabban osztráknak mondja. Már a Leiner név is ezt sugallja nekünk. A londoni út véleményem szerint nem kizárt, de a menyasszonyjelölt apai
