Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Merényi-Metzger Gábor: A vitézvári báró Simonyi család története
A császári és királyi 4. számú huszárezred 1815-től egészen 1817. április 26-ig udvari szolgálatot teljesített Bécsben. Ezután egy éven keresztül a Bihar vármegyei Nagyváradon, majd 1818-től Debrecen városában állomásozott az ezred. 88 Ezen debreceni tartózkodás alatt határozta el Simonyi óbester, hogy szakítva eddigi életformájával — már amennyire az egy hivatásos katonatisztnek módjában állt — saját családi otthont teremt magának. Azaz nem csupán magyar főrend, hanem magyarországi földbirtokos is szeretett volna lenni. E célja elérésének érdekében ismét I. Ferenc királyhoz fordult. Az uralkodó — korábbi katonai érdemeire való tekintettel — a kérelmet jogosnak ítélte és 1819-ben báró Simonyi Józsefnek adományozta az Arad vármegyében fekvő vadászi uradalmat, így nyerte el a nagykállói mészárosmester fia a két Arad vármegyei községet, Vadászt és Bél-Zerindet. 89 Az uradalomba való hivatalos beiktatás — természetesen a jelentős donációs díj befizetése után — a következő évben, 1820. március 11én ment végbe. 90 A Simonyi-birtok nagyságáról sajnos nem rendelkezünk pontos adatokkal. Az irodalmi feldolgozások csupán egyetlen egyszer említik meg, hogy az óbesternek 11000 hold terjedelmű földbirtoka volt Arad vármegyében. 91 Ezt az adatot azonban nem tekinthetjük teljes mértékben helytállónak. Létezik ugyanis egy hiteles forrás, amely szerint 1851-ben Vadász község "Kiterjed 11000 holdra, melyből 3057 hold szántóföld, 2086 hold legelő, 1857 hold rét, 4000 hold tölgyes erdő. Majorság: 8524, urbériség 2476 hold... ". 92 Talán innen származik az előbbi irodalmi forrásnak a birtok nagyságára vonatkozó adata. A 11000 hold azonban nem a Simonyi-uradalom, hanem az egész község földterületének nagyságára utal. Hiteles adat — a birtok nagyságáról — csupán a XIX. század végéről származik. Az 1893-ban kiadott gazdacímtár adatai szerint báró Simonyi Lajos közel 2300 katasztrális hold földbirtokkal rendelkezett. Ebből 520 Bél-Zerinden, 954 Vadászon és 825 hold pedig Simonyifalván volt található. 93 Egy évvel Lajos báró halála után, 1895-ben azonban a család örökösének, Pretzner Karolinnak már nem volt semennyi földterülete a fenti községekben. 94 Abirtok központjában, Vadászon Simonyi óbester egy szép kastélyt és annak parkjában saját urasági kápolnát építtetett. Ez utóbbira azért is nagy szükség volt, mivel a faluban — ahol zömében református magyarok és ortodox románok éltek — nem volt katolikus templom. A helyi csekély számú római katolikus hívőnek — akik az egyházi közigazgatás szerint a közeli kisjenői plébániához tartoztak — ettől kezdve tehát volt hová mennie misére. Az említett kis kápolna igaz, már két évvel a birtok átvétele után, 1822-ben felépült, ám felszentelésére csupán 1830-ban került sor. 95
