Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Bukovszky László: A nyíregyházi tirpákság áttelepülésének levéltári forrásai Szlovákiában

Közben az őszön megkezdődött a vagyontalan szlovákok egyoldalú áttelepülése a Vegyesbizottság 8-as határozata alapján. A csehszlovák közvélemény nagy figyelemmel kísérte a folyamatot, de a megoldást a kölcsönös lakosságcserétől remélte. Számos külföldi kereste fel a CsÁB körzeteket, hogy személyesen győződjön meg a magyarországi szlovákok helyzetéről. Mi Andrej iakot, az SzNT képviselőjét idézzük, aki 1946. november 6. és 9. között látogatást tett 9 körzetben, többek között Nyíregyházán is. Jelentéséből megtudjuk, hogy a szlovákok által lakott helységekben anyanyelvi általános iskolák nem működnek, egy kivétellel Tótkomlóson, ahol viszont az iskola egyházi. Békéscsabán a szlovák gimnázium megszűnt, mivel az új tanévre csak 1 jelentkező akadt. Megállapítja:"... az áttelepülésre jelentkezett szlovákok amennyiben falun, egy kompakt egységben élnek, szlovák nyelvismeretük nagyon jó. A városokban és elővárosokban lakók nyelvismerete viszont gyenge. "

34 A magyar ellenpropagandáról, mely kormányszinten is folyt, ő is említést tesz. A toborzáskor, ill. azt követően a szlovákság két táborra szakadt. A két tábor - a maradni és távozni szándokozók - között számos helyen konfliktus alakult ki. Erre mutat rá A.iak, mikor ezt írja:... "a helyi magyarok rendesebben viszonyulnak az áttelepülésre jelentkezettekhez, mint a maradni szándékozók, akik a szó szoros értelmében elűzik őket"

1

'

5 A magyar kormány az ún. nyolcasok áttelepűlését 1946. november 28-án leállíttatta. A döntést az indokolta, hogy közben Csehszlovákiában megkezdődött a szlovákiai magyarok erőszakos kitelepítése a cseh országrészekbe. Az utolsó csoport - összesen 205 személy - Magyarországról így november 30-án és éppen Nyíregyházáról indult.

36 1.7. A magyar kormány ezzel a lépésével megálljt parancsolt az egyoldalú népcserének, így 1946-ban több csoport nem hagyta el Magyarországot. Az ezt követő diplomáciai szócsaták - nem kis mértékben befolyásolva az 1947.február 10-én aláírt békeszerződéseket - arra kényszerítették a két felet, hogy a már beindult lakosságcsere egyezménynek zöld utat adjanak. Gyöngyösi prágai és pozsonyi tárgyalásain hajlott a megegyezésre, de feltételként az erőszakos munkaerőtoborzás azonnali leállítását és a már kitelepített magyarok visszaszállítását követelte a csehszlovák féltől. Ekkor újabb holtpontra jutottak a kétoldalú megbeszélések, mivel a csehszlovák fél ezt saját belügyének tekintette. Végül is Szakasits Árpádnak, a kormány alelnökének március derekán tett pozsonyi, majd prágai látogatása törte meg a jeget. Közös megegyezés alapján a két fél április 8-ra tűzte ki a lakosságcsere megkezdését, azonban a magyar fél később ezt az időpontot