Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Néző István: A Felsőszabolcs című lap története 1920–1938.

sítást nyer az összlakosság azon érdeke, hogy a hivatalos természetű közleményekről és a hirdetésekről a lap útján is értesül. "

58 Annak eldöntéséhez, hogy nevezett összeg sok vagy kevés, közöljük, hogy 1922. novemberében egy szám ára 6 korona volt. Tehát kb. 1000 darab hírlap árát adta a testület támogatásként a tulajdonosnak. Az összeg állandóságát a száguldó infláció tette kérdésessé. Az önkormányzat amennyire tehette, növelte a támogatás összegét. 1924-ben ezt olvashatták a lapban: "Előre nem látott indokolatlan pánik vett erőt a múlt héten az embereken. Ennek következtében olyan árak kerültek felszínre, mint még eddig soha. A pesti lapok 100 %-kal emeltek 1000 K-ra egy lapot. Mi is kénytelenek vagyunk az óriási nyomdai költségek miatt a tervezett 6 oldalas lapról egyelőre lemondani és lapunk árát 800 koronára emelni. "

59 Szintén ebben az évben a szerkesztő azt kéri, hogy a támogatást olyan mértékben állapítsák meg, hogy abból 1 métermázsa papír, az akkori 250 000 korona árban beszerezhető legyen. A testület megszavazza a kért pénzt, a tavalyi összeg 16-szorosát.

60 Ez év szeptemberében már 400 000 K-ra, 1925. májusában 1,2 millióra rúg a támogatás összege. Ekkor a negyedévi előfizetési díj 25 000 K. A pengő bevezetésével stabilizálódott a hírlap ára, 1927-ben 2 pengő egy negyedévi előfizetési díj. 1938-ban még mindig ez az ár. Egy számot 16 fillérért lehetett megvenni. Az önkormányzati hozzájárulás is igazodott a körülményekhez. 1929-ben az évi összege 240 pengő. A lap költségeinek harmadik részét azok a bevételek fedezhették, melyek az eladott példányok után folytak be. Már kezdetben ezt olvashatjuk az újság áráról: "Erezzük, hogy ezek az árak kissé magasnak tetszenek, de ha meggondolja az olvasóközönség a papír árának óriási drágaságát, a nyomdai költségek horribilis emelkedését, továbbá ha számba veszi, hogy a helyérdekű lapok kisebb terjedelmük mellett a békeidőben is kétszeresébe kerültek a fővárosi lapoknak, lapunk pedig a nagy napi lapok monstani 1 K-ás árát csak 50 f-rel haladja meg, így azok áránál csak félszeresével drágább, el kell ismerni, hogy igyekeztünk tőlünk telhetően a legminimálisabb eladási árban megállapodni'."

61 A növekvő árakról már szóltunk, itt most ismét erre kitérni nem akarunk. Alap eladott példányszámát növelni igyekeztek oly módon is, hogy 1924től 30 %-os kedvezményt adtak a tisztviselőknek. Ezzel a gyakorlattal még 1926ban is találkozunk. Ekkor a negyedévi 25 000 korona díjból 5000 K. a csökkentés mértéke.

62 Alap vezetői igyekeztek a lehető legjobb kapcsolatot kialakítani az olvasókkal, a vevőkkel. Ennek a törekvésnek tudható be az alábbi közlemény: "Lapunk legutóbbi száma a megszokott nívót nem érte el, aminek az az oka volt, hogy a lap megjelenését megelőző két napon izraelita ünnepek alatt nem dolgoztak. Tehát csak egy nap maradt a lap kiszedésére és előállítására. Ezen hiányért olvasóink elnézését kérjük. Szerkesztőség. "

63 Itt tartjuk megemlítendőnek, hogy a