Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

Megállapítását azzal támasztotta alá, hogy utalt a naplóból kivilágló hamisítatlan dzsentri életvitel tényeire (vadászat, úri muri, egyáltalán a dzsentri miliőt sugárzó társas élet), amelyek korántsem voltak idegenek Olchvárytól sem. Amitől azonban, Gyarmathy szerint, Olchváry mégis más, mint a szabvány dzsentri, abból ered, hogy a gávai főszolgabíró "iskolázott, művelt, olvasott, nyelveket tudó, színházba, moziba járó, tudományos előadásokat hallgató, nagy külföldi utazásokat tevő személy, a sokféle gazdasági, szövetkezeti életben résztvevő, a fegyelmet tartó közhivatalnok, a másoktól és magától példamutatást követelő köztisztviselő" is egyúttal olyan ember tehát, summázzuk, aki szakmailag és jelleme folytán egyaránt alkalmas a felelős döntéshozatalra. Azaz, ha úgy tetszik, polgár is, dzsentri is. Kérdésem így hangzik: maga Olchváry vajon hogyan látta önmagát és ezen túlmenően, mi a társadalmi jelentése azoknak a szokásoknak, életmódmintáknak, mentalitásbeli elemeknek, melyeket vagy dzsentriként, vagy polgáriként szoktunk definiálni? Olchváry naplójában expressis verbis nem tér ki önmaga társadalmi elhelyezésére, ám tesz számos olyan megjegyzést, ami közvetve utal saját társadalomképére, benne egyéni viszonyára egy-egy társadalmi csoporthoz. Az alsó rétegekkel kapcsolatos, igencsak gyér, észrevételei rendkívül sommásak, s belőlük nem is tudható meg sok minden magáról Olchváryról. Az ő társadalmi szintje alatt állók, melyek egy része fölött maga is hatalmat élvez, pusztán mint valamilyen tagolatlan tömeg kerül be figyelmének körébe (az egész naplóban nincs egyetlen ilyen személy megnevezve). Ez a tömeg, tehát a paraszt és a munkás, mint egy helyen írja, először is műveletlen, másrészt éhes a hatalomra. S mint ilyen, nagy veszélyt jelent "a civilizáció csúcspontján álló kultúrember" számára, mert bekerülvén a hatalomba ez a társadalmi csoport "csak rabolni, rombolni és gyilkolni tud".

13 Nehezen eldönthető a kérdés, hogy ebben a társadalomképben a dzsentrire vagy a polgárra való mentalitás jut-e inkább kifejezésre. Az 1918/19 utáni hazai és európai politikai élmények a társadalmi hierarchia középső és felső szintjein többnyire mindenhol ilyen és hasonló fogalmi séma szerint racionalizálódtak s öltöttek sztereotip formákat. S ennek mindenkori kulcsszava a TÖMEG volt. Különben pedig a polgárság a klasszikus liberalizmus 19. századi körülményei között is már a civilizáció bajnokaként szerette magát látni, így különítette el magát az állampolgári egyenlőség elve által integrált társadalom alatta álló csoportjaitól.

14 Ami jelzi, eredendően tőle sem állt távol ez a fajta társadalomkép. Mindenképpen közelebb jutunk a probléma magvához, ha megvizsgáljuk: kikkel állt Olchváry tartós és intenzív társas kapcsolatban és e horizontális viszonyok hátterében kitapintható-e valamilyen vallott identitás saját helyét illetően. Az első, ami szembeszökik, Olchváry hihetetlenül élénk szociabilitása, társas érintkezéseinek lenyűgöző bősége és intenzitása. Aprólékos kvantitatív elemzés-