Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

re vár ez a kapcsolatrendszer, melyre itt és most nem vállalkozhatunk. Ugyanakkor kijelölhetjük e kapcsolati háló néhány ío dimenzióját. Olchváry személyes kapcsolatainak egyik legfontosabb irányát a családirokoni kötelékek szabták meg, egy olyan közösség tehát, melynek legtöbb tagja, lényegében a testvérei, azonos társadalmi státust töltött be. A második, az előzőtől alig elváló személyi kört a hivatali klientúra hierarchiája jelölte ki fölfelé és lefelé egyaránt, fel egészen az országos politikai elit csúcsszemélyiségeinek szűk köréig (kormányzó, miniszterelnök, miniszterek). Végül nem hiányzik a Gyarmathy Zsigmond dzsentriségre figyelő tekintetét is felkeltő informális társaskör, egy ennek megfelelő személyi háló, amely a megyebeli birtokos (nemegyszer arisztokrata) családokkal zömmel a téli vadászatok keretei közt fenntartott kapcsolatok révén élt a gyakorlatban. Hogyan értékelhető ez a többszintű kapcsolati háló a maga határozott szociológiai sajátosságaival? Nem vitás, a szociabilitás utolsóként említett személyi kerete és formája tűnik olybá, mint ami kimeríti a dzsentriség ismérvét. Nálunk éppúgy, mint számos más Közép- és Kelet-Európa-i társadalomban,

15 a nemesi eredetű értelmiségi és hivatalnok elit belső kohézióját döntően a saját körén belüli társas kapcsolatok és személyes érintkezés kivételes fontossága biztosította. Azáltal vagyok az ami, e logika értelmében, hogy megfelelek a társasági élet követelményeinek, lévén hogy rendelkezem a megkívánt származással és kulturális adottságokkal azért vagyok, vagy lehetek úriember, mert az úriemberek (az intelligencia, ahogy a gávai főszolgabíró többször is nevezi) befogadnak maguk közé. Ez a társasági kör, melybe Olchváry bebocsáttatást nyert, szociológiailag módfelett kevert vagy inkább tágas, hiszen helybéli arisztokrata családok éppúgy beletartoznak, mint szerényebb birtokos nemes családok utódai, vagy kifejezetten közhivatalnokok, mint például Olchváry. Ez az 1920-as években bizonnyal általános jelenség az országban s nem sajátosan szabolcsi fejlemény.

16 Ami itt elsősorban számít, az a társasági élet rituáléja, a társasági ceremónia közegében formálódó közös identitás élménye. A személyes érintkezés, a köré szerveződő szociabilitás mint státus ismérv fontosságát erősíti az identitásnak ezáltal biztosított átélhetősége. Közvetve erre vall Olchvárynak az átmeneti magányra való teljes képtelensége, melyet a következő példán mutatok be. Egyik balatonfüredi nyaralása során veti papírra, miszerint: "Sok a zsidó (akik, mint társaskapcsolatok, szóba se jöhetnek - Gy. G.), ismerős nincs, unalmas a világ".

17 A kezdeti unalmat - társtalanságát - hamar feloldja, hiszen a két hét során végül 19 (!) régi vagy merőben új személlyel kerül közvetlen, nemegyszer ismétlődő kapcsolatba. Ennél azonban többet is megtudhatunk a főszolgabíróról tőle magától. A húszas évek elejének kusza gazdasági viszonyait, benne saját egzisztenciális gondjait kommentálva többször ad hangot ama véleményének, hogy távol került