Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

Nem vethető a személyes dokumentum ellen, hogy érvényessége partikuláris, mivel statisztikai reprezentativitása felettébb kérdéses. Nem lévén átlagos élethelyzet és ennek megfelelő emberi tapasztalat, miután minden ilyesféle szituáltsághoz kötött, konkrét térhez, időhöz és társadalmi pozícióhoz igazodva utal valamiféle valóságra, a napló és a többi személyes dokumentum valójában ezt a konkrétságot reprezentálja a maga végletes módján. Ezt a kissé talán elvont gondolatmenetet érthetőbben megfogalmazva, a következő példára utalnék. Általános az a vélemény, hogy az életmód prózai tényeinek történetírói megismeréséhez a napló különösen nagy segítséget adhat, mert benne a napi életvitel feljegyzésre alig méltó banális eseményeire ezernyi írásos adatot találunk. Ez pontosan az a mód, ahogyan a naplót és a többi személyes dokumentumot a hagyományos történetíró szokta használni akkor midőn a tárgyi valóságnak a szokványos történeti források által nem vagy alig regisztrált tényeire keres adatokat. A történeti antropológiai megközelítés számára viszont ennél jóval fontosabb, hogy egy naplóból megtudhatja: annak szerzője milyen fogalmat alkotott magának pl. a térről, az időről (mindez kiolvasható térhasználati szokásaiból, időbeosztásából), vagy hogy milyen értelmet (és jelentőséget) tulajdonított a természetnek, az emberi kapcsolatoknak és sok egyébnek. Egyszóval: ez a szöveg azt reprezentálja, hogy szerzője mit élt át a maga világából, hogyan élte át korának történéseit? És itt a hallgatás éppoly beszédes lehet, mint a verbalitás, illetve az utóbbit tekintve a megszólalás módja, a beszámoló jellege és stílusa szintúgy információt rejt magában. Ezért vélem úgy, hogy a napló, mint társadalomtörténeti forrás nem csak mennyiségileg bővítheti a múltról alkotott képünket mintegy kiegészítve szokványos történeti ismereteinket azzal, hogy pl. mit ettek, mit vettek fel, miféle társaskapcsolatokat ápoltak eleink. Minőségi többlettudásról van ebben az esetben szó, hiszen arra deríthetünk így fényt, hogy mit jelentettek az elmúlt világok valamikori tevőleges résztvevőiknek és arra, hogy mennyire sokféle tapasztalat keletkezett ezekről a valamikori emberi világokról. A történelem ezáltal lesz a sokhangúság, a pluralitás történelmévé. Olchváry a dzsentri és a polgár Arra keresünk feleletet a szabolcsi főszolgabíró naplójának tüzetesebb vizsgálata során, hogy hol tart a 20. század első évtizedeiben a közhivatalnoki helyi elit polgárosodása. Az tehát az igazi kérdés, hogy mennyi benne továbbra is a dzsentri (ami rendies és nemesi jellegű), és mennyi a tulajdonképpeni polgár, ami megfelel az általa betöltött foglalkozási szerep és strukturális funkció kívánalmainak. Gyarmathy Zsigmond is szembenézett a napló kapcsán ezzel a problémával. Ő úgy ítélte meg, hogy Olchváry "az a dzsentri közigazgatási személyiség..., akiről nekünk, legalábbis eddig, más képünk volt".

12