Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

De vajon miről szolgáltat információkat a történeti antropológus számára ez a módfelett ritkán hozzáférhető forrás? A napló fő értéke nem a történeti múltra vonatkozó elsődleges adatok biztosításában, hanem a szubjektív történelem szinte primer dokumentálásában rejlik. Magyarán: az átlagemberektől származó efféle dokumentumok nem azért nélkülözhetetlenek a történésznek, mert belőlük rekonstruálható a múlt politikai köztörténete vagy gazdasági- társadalmi makrofolyamata ezekre a célokra a napló, valójában, szinte teljességgel alkalmatlan. Kivételesen becsessé az teszi a naplót és a hozzá fogható dokumentumokat, hogy a bennük foglalt információk a múlt belső átéléséről szólnak: a naplót azzal a határozott szándékkal vesszük kezünkbe, hogy elemzése útján megalkossuk a történelem szubjektív fogalmát. Olyan történész törekvések számára fontos forrás tehát a napló, amelyek nem fetisizálják többé a történetírói objektivitást amelyek a forráskritikán nyugvó történész narrációt nem a valóság, az igazság stb. mint egyedüli valóság vagy igazság felfedezését kezelik. E szemlélet képviselői számára a személyes dokumentumok elsődleges adatokkal szolgálnak, nem indokolt tehát az a fajta kritikájuk, melyet a hagyományos történetírás gyakorol velük szemben. Nevezetesen, hogy a források összessége alapján, meghatározott szemlélet jegyében alkotott "történeti valósághoz" mérjék hozzá a talált adatokat avégett, hogy korrigálják a bennük foglaltakat. Valahogy úgy, ahogy például Ránki György járt el a II. világháborús magyar politikusok memoárjai kapcsán, melyeket úgymond szembesített a "valósággal".

9 Érdekes megemlíteni, hogy ez a hagyományos történész reflex hatott az Olchváry naplót közreadó és kommentáló Gyarmathy Zsigmondnál is, aki alig tudta magától elhárítani a késztetést, hogy a napló szerzőjén számon kérje a "valóságot". Egy 1987-es tanulmányában írja: "Vitatkozhatnánk ennek (az Olchváry által papírra vetett - Gy. G.) világnézeti vallomásnak néhány következtetésével, természetesen már nem azért, hogy Olchváry filozófiáját kiigazítsuk, hanem olvasóink 'kedvéért...".

10 A történeti antropológia merőben másként veti fel a kérdést: a napló alapján ábrázolt valóság mellett, azon kívül nincs valami magasabbrendű történeti valóság, lévén, hogy a valóság a megélt emberi világ tapasztalati közegében keletkezik, nem pedig attól függetlenül létezik és hat. A valóság tehát nem olyan, ami független a cselekvő és tapasztalatokat szerző emberi gyakorlattól, amely így pusztán objektíve létezik, s legföljebb a tudomány racionális megismerési eszközeivel tehető utólag tudottá. Valóságnak azt tekintjük tehát, ami "a megélt emberi tapasztalatok, a megélt történeti események és a megélt társadalmi struktúrák szűrőjén, közvetítésén keresztül ragadható meg".

11 Minden ami megtörtént a múltban és megtörténik a jelenben, kizárólag ennek a szubjektivitásnak a hozzáadásával az ami, nélküle csak vértelen spekuláció.