Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

mánypárti honatya került a parlamentbe. Az hogy végül egy néppárti jelölt sem járt sikerrel, a munkácsi görög katolikus püspökkel létrejött megállapodásnak is köszönhető volt. Az eseményeket részletesen ismerteti: MAYER, 92-99., 109-110. p.; a századforduló új politikai mozgalmairól pedig: SZABÓ M., 110-120. p. 88. KÁKAY ARANYOS, 203. p. 89. Bár beregi választási törvénytelenséget Bónitz Ferenc Tatárjárás Magyarországon 1896ban című könyvében (Bp., 1897.) nem említ. 90. KÁKAY ARANYOS, 224. p. 91. OLÁH, 90-91. p. 92. KOVÁCS, 156. p. 93. TÓVÖLGYI, 2. köt. 30-31. p.; a választási költségekről és azok forrásairól: MÁRIÁSSY, 256. p. 94. Az 1872-es választás szavazati arányai megtalálhatóak: Országgyűlés Képviselőháza tagjainak betűsoros név- és lakjegyzéke. Szerk. Bojthor Endre. Pest, 1873. 95. Lónyay Józsefről: DOBY, 92. p. 96. Péchy Tamás nekrológja: Bereg, 1882. jan. 1.(1. sz.). A visszaemlékező írás azonban Péchy ellenfeleként Lónyay Józsefet tüntette fel. De mint majd látjuk, nem ez volt a cikk egyedüli pontatlansága. 97. Akormánypárt létszámának növekedéséről eltérő adatok olvashatóak: M. KONDOR, 89. p.; GERŐ, 1988. 18. p. stb. A Pesti Napló reggeli kiadása 24 fős növekedésről számolt be az 1869-es állapotokhoz képest, mely több mint száz fős többséget jelentett az ellenzékkel szemben (1872. júl. 28. 173. sz.). 98. A szerveződő csoport kézzel írt névsora megtalálható: MTAKt. MS 5307/28. (itt még csak 49 ember neve olvasható). 99. ALónyay-pártról: OLÁH, 297-339. p.; MÁRIÁSSY, 264. p.; Lónyay Menyhért lemondása után a Deák-párt vezetői attól tartottak, hogy a csoport kiválik a kormánypártból, ezért például tárgyalásokat kezdtek Lónyay Jánossal, hogy vállalja el a honvédelmi tárcát, de ő ezt visszautasította: OLÁH, 100-101. p.; HALÁSZ, 440. p. 100. Lónyay Béla ugyanis már 1872-ben indult itt, de egy nemzetiségi képviselővel szemben kikapott, néhány nappal később pedig Versecen lépett vissza: Reform, 1872. júl. 15.(191. sz.), 1872. júl. 23.(199. sz.) 101. SOMOGYI, 221. p. 102. A megyei közigazgatás kortes szerepéről: GERŐ, 1988. 103-121. p. 103. Az ellenzék részéről érthetően a legnagyobb támadás a főispáni funkciót érte. A megyei törvényhatóság vezetőjét és ellenőrzőjét egy jelentős túlzásokkal tarkított, erős hangú kritika így mutatja be: "A főispán a sugó, a kordinahúzó, a rendező a vármegyében, a miniszter a szerző és igazgató az országban... A főispán olyan, mint nagy háztartásban a cselédfelügyelő, s a hivatalnokok szegények olyanok, mint a cselédek.... A kortesérdek ültetvén őt polcára, a kortesérdeket kell szolgálnia, ennek szemüvegén néznie, bírálnia, ítélnie... az életben a legsúlyosabb és legkomiszabb szolgálatokat végezik a főispánok a kormány háztartásában. Erkölcsileg oly aljas egyszer-másszor a munkájuk, mintha a becsületből kivetkőzött, legelvetemültebb fegyencet ültetnék a főispáni székbe, akinek mestersége a hamisítás, kenyere a csalás." VERHOVAY, 1890. 177. p. 104. A törvényhatósági bizottságok, melyekben a vármegyei tisztújítások is zajlottak, a megyék többségében kormánypártiak voltak, különösen a bizottságok felét kitevő virilisek csoportjára igaz ez (bár Beregben 1872-ben a választott tagok között több volt a kormánypárti). Beregben ez a testület 160-160 tagból állt, pártállás szerint pedig a következőképp oszlott meg 1872-ben: virilisek: 117 jobbpárti, 43 balpárti; választott tagok: 136 jobb, 24 bal; ösz-