Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

alapján csak feltételezni tudjuk, hogy az egyes személyek hogyan és milyen anyagi körülmények között éltek. Az egyetlen jövedelem, melyről meglehetősen biztos adatokkal rendelkezünk, a fő- és alispánok valamint az országgyűlési képviselők fizetése. A belügyminisztérium évente elkészített költségvetéséből megállapítható, hogy a főispáni állás (3-5. fizetési osztály) 4-5000 forint állandó jövedelmet biztosított.

153 Az alispánok (és a többi megyei tisztviselő) javadalmazását viszont 1904-ig maga a megye határozta meg. Beregben 1872-ben ez az összeg 2000 forint, 1903-ban pedig már 6400 korona (3200 fit.) volt, mely számos megyéhez képest magasnak számított. 1904-től az alispáni fizetések egységesítése után (6. osztály) jövedelmük 6400 és 7200 korona között mozgott.

154 A megyei vezetők fizetésük mellé még különböző pótlékokat is kaphattak (lakpénz, ruhapénz, útiátalány stb. max. 1000 fit. körül), bár Beregben a lakpénz helyett legtöbbször fő- és alispáni lakást utaltak ki.

155 Az országgyűlési képviselők fizetéséről még az 1848: V. tc. rendelkezett. A törvény napidíjat (5 forint 25 krajcár) és lakbértámogatást (400 írt., 1870-től pedig 800 frt.) állapított meg a honatyák számára. Az általában kilenc hónapig tartó üléseket figyelembe véve ez az összeg kb. 2100-2200 forintot jelentett évente. Az 1893: VI. tc. azonban megemelte a képviselői fizetéseket, így a honatyák tiszteletdíja a lakbértámogatással együtt elérte az évi 6400 koronát (azaz nagyjából az alispáni fizetésekhez hasonlóan alakult a képviselők díjazása is).'

56 A helyi politikai elit 2000 és 5000 forint között mozgó fizetései a döntően mezőgazdaságból élő beregi lakosság számára mesésnek tűnhettek. Bereg megyében 1905-ben a férfi napszámosok átlagos évi bére 488 korona (244 fit.) volt. A munkabérek azonban járásonként és évszakonként is változtak (a téli időszakban sokan maradtak munka nélkül), fizetésük egy részét pedig nem pénzben, hanem élelmiszerben kapták. A kevésbé megbecsült, alkalmi munkát vállaló mezőgazdasági munkások, valamint a nők még ennél is kevesebbet kerestek.

157 A beregi főispánok tehát 15-20-szor, az alispánok és a parlamenti képviselők pedig 10-13szor nagyobb fizetést mondhattak magukénak, mint a megye mezőgazdaságból élő - de nem saját földjén gazdálkodó - népességének egyik aránylag jobban fizetett rétege. A megye illetve az állam által biztosított fizetés azonban a helyi politikai elit vagyonának csak az egyik összetevőjét alkotta. További bevételi forrást jelentett a földbirtok is. A legtöbb és viszonylag a legpontosabb adatok a földbirtokviszonyokkal kapcsolatban állnak rendelkezésünkre. A gazdacímtárak szerint Bereg megye fő- és alispánjai közül csupán 8 fő (7 főispán, 1 alispán) rendelkezett egy tagban 100 kataszteri holdnál nagyobb földbirtokkal, 7 főnek pedig nem vagy csak kisebb birtoka volt. Országosan a főispánok 73,2%-a, míg az alispánok 55%-a rendelkezett földbirtokkal.

158 A beregi főispánok 70%-nak volt birtoka