Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

mögött.

122 Ebben az esetben azonban a magyarázat is megadható. A nyíregyházi Deák-párt 1869-ben olyan gyenge volt, hogy a város egyhangúlag választott meg egy ellenzéki képviselőt, ám most már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy az ellenzéktől visszahódítsa ezt a mandátumot. Mivel azonban elvárásaiknak megfelelő alkalmas kormánypárti jelöltre nem akadtak a helyi pártvezetők, akarata ellenére Lónyay Menyhértet indították.

123 Úgy vélték, hogy Lónyay a szabolcsi ármentesítő társulat vezetőjeként, a városi takarékpénztár egyik alapítójaként, a város díszpolgáraként és miniszterelnökként jó eséllyel veheti fel a küzdelmet, ennek ellenére a mandátum az ellenzéké lett.

124 Lónyay számára a következő hónapok, évek sem hoztak túl sok sikert. Saját pártja és az ellenzék részéről személyét és politikáját érő kritikák és támadások miatt még 1872 végén kénytelen volt lemondani miniszterelnöki tisztségéről, az 1875-re körvonalazódó új parlamenti pártstruktúrában pedig nem igazán találta helyét. (Lónyay Menyhért lemondásának okaival és az 1870-es évek politikai életében játszott szerepével itt nem kívánok részletesen foglalkozni.

125

) Átmeneti fásultságát jól jelzi, hogy az 1875-ös választásokon nem kívánta jelöltetni magát, bár hajlandó volt elfogadni egy esetleges választókerületi felkérést. Ezúttal Buda első kerületének választói keresték meg őt, Lónyay azonban visszautasította a jelölést, hisz a kerület kormánypárti képviselője, Pauler Tivadar - Lónyay barátja és korábbi minisztertársa - újra itt szándékozott indulni.

126 Lónyay Menyhért így nem is lett tagja az újonnan összeülő országgyűlésnek. Legalábbis rögtön nem. 1876-ban viszont Zenta városa (Bács megye) pótválasztást tartott és a szabadelvű párt országos vezetése Lónyayt javasolta a városnak. A helyi szabadelvű párt egy befolyásos csoportja ellenben más jelöltet akart. Pontosabban Zenta polgármesterét kívánták eltávolítani a város éléről, ezért őt jelölték képviselőnek, saját emberüket pedig a polgármesteri székbe szerették volna juttatni. Ugyancsak ezt a megoldást támogatta a több mint kétszáz szerb választó is. Lónyay tehát nem volt könnyű helyzetben. Szerencséjére a polgármester nem fogadta el a jelölést, sőt Lónyay megválasztása érdekében kezdett korteskedni: "...illy művelet rögtöni s erélyes intézkedéseket szokott igényelni, nem késlekedhetünk a helyzet kezdetével járó dolgokat folyamba, s továbbra is a napi eseményekkel a jövő tevékenységet mozgásba hozni. "

127 Lónyay győzelme végül ezeknek a gyors és határozott választási lépéseknek volt köszönhető, hisz az előkészítésre összesen csak három hét állt rendelkezésre. A siker pedig egyértelműen a város vezetőinek érdeme volt, Lónyay ugyanis személyesen nem is jelent meg a választáson. Talán belefáradva a kétes kimenetelű választási küzdelmekbe, 1878-ban élete utolsó választásán ismét szülőföldjén indult. Azonban megválasztása már itt sem volt egyhangú. Ellenfele a tiszaháti kerület előző képviselője, a fúzió követ-