Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

mögött. 122 Ebben az esetben azonban a magyarázat is megadható. A nyíregyházi Deák-párt 1869-ben olyan gyenge volt, hogy a város egyhangúlag választott meg egy ellenzéki képviselőt, ám most már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy az ellenzéktől visszahódítsa ezt a mandátumot. Mivel azonban elvárásaiknak meg­felelő alkalmas kormánypárti jelöltre nem akadtak a helyi pártvezetők, akarata el­lenére Lónyay Menyhértet indították. 123 Úgy vélték, hogy Lónyay a szabolcsi ár­mentesítő társulat vezetőjeként, a városi takarékpénztár egyik alapítójaként, a vá­ros díszpolgáraként és miniszterelnökként jó eséllyel veheti fel a küzdelmet, en­nek ellenére a mandátum az ellenzéké lett. 124 Lónyay számára a következő hónapok, évek sem hoztak túl sok sikert. Sa­ját pártja és az ellenzék részéről személyét és politikáját érő kritikák és támadá­sok miatt még 1872 végén kénytelen volt lemondani miniszterelnöki tisztségéről, az 1875-re körvonalazódó új parlamenti pártstruktúrában pedig nem igazán talál­ta helyét. (Lónyay Menyhért lemondásának okaival és az 1870-es évek politikai életében játszott szerepével itt nem kívánok részletesen foglalkozni. 125 ) Átmeneti fásultságát jól jelzi, hogy az 1875-ös választásokon nem kívánta jelöltetni magát, bár hajlandó volt elfogadni egy esetleges választókerületi felkérést. Ezúttal Buda első kerületének választói keresték meg őt, Lónyay azonban visszautasította a je­lölést, hisz a kerület kormánypárti képviselője, Pauler Tivadar - Lónyay barátja és korábbi minisztertársa - újra itt szándékozott indulni. 126 Lónyay Menyhért így nem is lett tagja az újonnan összeülő országgyűlésnek. Legalábbis rögtön nem. 1876-ban viszont Zenta városa (Bács megye) pótválasztást tartott és a szabadel­vű párt országos vezetése Lónyayt javasolta a városnak. A helyi szabadelvű párt egy befolyásos csoportja ellenben más jelöltet akart. Pontosabban Zenta polgármesterét kívánták eltávolítani a város éléről, ezért őt jelölték képviselőnek, saját emberüket pedig a polgármesteri székbe sze­rették volna juttatni. Ugyancsak ezt a megoldást támogatta a több mint kétszáz szerb választó is. Lónyay tehát nem volt könnyű helyzetben. Szerencséjére a pol­gármester nem fogadta el a jelölést, sőt Lónyay megválasztása érdekében kezdett korteskedni: "...illy művelet rögtöni s erélyes intézkedéseket szokott igényelni, nem késlekedhetünk a helyzet kezdetével járó dolgokat folyamba, s továbbra is a napi eseményekkel a jövő tevékenységet mozgásba hozni. " 127 Lónyay győzelme végül ezeknek a gyors és határozott választási lépéseknek volt köszönhető, hisz az előkészítésre összesen csak három hét állt rendelkezésre. A siker pedig egyér­telműen a város vezetőinek érdeme volt, Lónyay ugyanis személyesen nem is je­lent meg a választáson. Talán belefáradva a kétes kimenetelű választási küzdelmekbe, 1878-ban élete utolsó választásán ismét szülőföldjén indult. Azonban megválasztása már itt sem volt egyhangú. Ellenfele a tiszaháti kerület előző képviselője, a fúzió követ-

Next

/
Thumbnails
Contents