Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

keztében ellenzékiből kormánypártivá lett Uray Miklós volt. Családi kötődése, ismertsége, érdemei itt Beregben nem hagyták cserben Lónyayt: majdnem 700 szavazattal győzte le Urayt. Ezután 1884-ben bekövetkezett haláláig már csak a főrendiház fontosabb üléseire járt el.

128 Lónyay Menyhért képviselői életútjának áttekintése után néhány jellemző tulajdonság megállapítható: 1. Lónyay Menyhért győzelmeit kizárólag nemzetiségek által sűrűn lakott, a mai Magyarország területén kívül fekvő megyékben aratta (bár esetleges békési mandátuma kivétel lehet), 2. szülőföldjét leszámítva, kivétel nélkül városi kerületekben indult (bár a tiszaháti választókerület sem lóg ki nagyon a sorból, hisz Beregszász és környéke tartozott hozzá), 3. miniszteri tisztségei miatt viszonylag kevés alkalommal töltötte ki teljesen mandátumát és feltűnően sokszor szerepelt pótválasztásokon (talán ezzel is magyarázható, hogy egymástól távoli megyék választásain volt kénytelen indulni), 4. végül kijelenthetjük, hogy Lónyay számára a beregi képviselőség csak a végső megoldást jelentette, hisz több olyan kerületben is harcba szállt egy-egy előkelőbbnek tűnő mandátumért, ahová semmi sem kötötte (ennek oka feltehetően a családi stratégia és a kormánypárt érdekei voltak: helyet hagyni a családtagoknak; ellenzéki mandátumot elhódítani, de csak ott ahol van rá esély stb.). Lónyay Menyhért egyedi példáját követően válasszunk most már egy ízigvérig beregi embert. Gulácsy Dezső, a megye közkedvelt és megbecsült alakja élete minden szálával ehhez a vidékhez kötődött. Az évszázadok során a Gulácsy család sok szolgálatot tett Beregnek: a család egyik tagját még a XVII. században választották alispánnak, Gulácsy Dezső pedig először aljegyző, majd képviselővé választásáig a megye tiszti főügyésze volt (13 évig), fia, Gulácsy István viszont ismét az alispáni pozícióig jutott. Gulácsy Dezső a megyei közéletnek sokáig meghatározó egyénisége volt. Lapot szerkesztett, majd 18 évig képviselő és a helyi szabadelvű párt titkára volt, illetve egy ideig a beregi kaszinó elnöki tisztét is betöltötte. Jó humoráért és tüntetően hazafias magatartásáért még az ellenzékiek közül is sokan szerették.

129 1875-ben a megyei kaszinó az ő javaslatára határozta el az 1848. március 15-én lezajlott események évenkénti megünneplését, bár Gulácsy már egy fiatalabb generáció tagja volt (1839-ben született). '48-assága később az országgyűlésben is megnyilvánult: a képviselőház ülésein állandóan magyaros ruhát viselt. Egy anekdota szerint azonban kénytelen volt felhagyni ezen szokásával, ugyanis a kávéházi pincér mindig ellenzéki lapokat hozott ki neki, beszélgetőtársai pedig örökké a kormányt szidták jelenlétében: "Választanom kellett tehát a magyar nadrág és az elvhűség között; hát én az elvhűséget választottam ".

m (Hozzá hasonlóan számos más kormánypárti honatya küzdött ilyen identitási problémával.

131

)