Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

egyének, kik csakugyan mást kivannak megválasztani, másrészt azon megye, mely már huszonkét éve osztatlan és egyhangú bizalmával ajándékozott meg s most és annak első választó kerülete, a megye székhelyén, ismét, mégpedig ötödször egyhangúlag követnek kíván megválasztani: a reám nézve megtisztelő budai választást csak egy esetben fognám elfogadhatni, ha... engem követnek óhajtanának minden erkölcsi kényszerítés nélkül és így megválasztatásom általános felkiáltás által menne véghez. Ez estben határozottan nyilvánítom hogy egész örömmel készvagyok a budai második választó kerület képviseletét elfogadni. "

116 Feltehetően Lónyay kívánsága nem teljesült, mert három évre ismét beregi képviselő lett. 1867-ben aztán Lónyay pénzügyminiszterséget vállalt, ezért újra kérte mandátuma megerősítését. Horváth István (a későbbi főispán) indítványára a kerület ezt meg is adta a megye híres szülöttének.

117 Az 1869-es választásokon viszont már mind Beregben, mind Pozsonyban képviselőnek jelölték hívei. Azonban míg szülőföldjén egyhangú volt megválasztása, addig Pozsony második választókerületében csak nagy harcban sikerült legyőznie ellenfelét, Ivánka Imrét: mindössze 29 szavazattal bizonyult jobbnak.

118 Lónyay ezután lemondott beregi mandátumáról és elhagyta megyéjét a tekintélyesebb, de egyben nehezebben megszerezhető pozsonyi helyért. A város azonban nem nagy hasznát vehette Lónyay megválasztásának, hisz azt hamarosan közös pénzügyminiszterré nevezték ki, így 1871-ig nem vállalhatott képviselőséget. Lónyay Menyért már mint miniszterelnök tért vissza az országos politikába és a dualizmus kori választások világába. Ismét egy pótválasztást kihasználva jutott mandátumhoz - érdekes módon - megint Ivánka Imrével szemben Versec szabad királyi városban (Temes megye) 1871. december 26-án (bár most több mint ötszáz szavazattal előzte meg ellenfelét).

119 Két nappal később azonban egy másik időközi választás kapcsán is felbukkant Lónyay neve. December 28-án Sátoraljaújhelyen (Zemplén megye) gr. Andrássy Gyula megüresedet helyén (közös külügyminiszter lett) indult vagy indították, itt viszont vereséget szenvedett. Helyette ugyanis az ellenzék jelöltjét, a helyi másodalispánt választották meg 37 szavazatnyi különbséggel. A fővárosi ellenzéki lapok örömmel üdvözölték (és jelentősen felnagyították) Lónyay vereségét: "S-A. Újhely városa letörölte Zemplénmegyéről a szégyenfoltot. Ha eltűrte is a verebeket, de a vércsékkel nem akarja magát szolidaritásba helyezi...Epar excelence Andrássymegye azzá lesz a mi volt, - a Rákóczyak és Kossuthok hazája. "

12

° Ezután következett a hírhedt 1872-es választási év, mely Lónyay számára a tavalyihoz hasonló eseményeket hozott. Lónyay először egy korábbi győzelme színhelyén, Pozsonyban szállt harcba a képviselőségért. Ellenfelét, az ellenzéki Horn Edét 259 szavazattal sikerült legyőznie.

121 Egy hónappal később viszont nyíregyházi (Szabolcs megye) vereségéről számolt be a sajtó: itt 169 szavazattal maradt le az ellenzék helyi jelöltje