Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

(melyhez László is csatlakozott) és a Nyírvíz-szabályozó társulat elnöke (László itt csak felügyelő), végül földművelési miniszter (1917-1918) volt.

33 Mezőssy László, aki székfoglaló beszédében nyugodt és politikamentes igazgatást ígért, nem tudta betartani azt. Kinevezése és leváltása egyaránt az aktuálpolitikának köszönhető. Mezőssy Béla miniszteri beiktatása után (1917. jún. 15.) maga kezdett tárgyalásokat a beregi főispáni szék betöltéséről, s másfél hónap múlva részt vett testvére beiktatásán is (júl. 31.). Mezőssy László beregi politizálását a kortárs így összegezte: "...ha visszagondolok Mezőssy László rövid, de izgalmakban annál gazdagabb főispáni működésére, enyhültén tudom azt megítélni. Amit ő csinált Beregben, több volt a bűnnél, - hiba volt. [...] Az a kormány, amelynek ő exponense volt, azt a meggyőződést vallotta, hogy a forradalmat csak gyökeres rendszerváltozással kerülhetjük el, Mezőssy tehát azt hihette, hogy hazafias dolgot művel, ha a régi rendszer beregi híveit, akár erőszakkal is letöri. "

34 Mezőssy főispán aktív támogatásával a Wekerle-kormány vizsgálatot indított a Tisza-párti beregi alispán, Gulácsy István ellen (indok: rossz közellátás, nyerészkedés stb.).

35 Az eljárás azonban jelentős szabálytalanságot nem tudott felmutatni, eközben viszont a főispán és a megyei közgyűlés viszonya végleg elmérgesedett (Mezőssy a közgyűlést feloszlatta, egyes tisztviselőket felfüggesztett). Mezőssy helyzete a megyében tarthatatlanná vált, ezért beadta lemondását, amelyet a kormány elfogadott. A kormány a főispán távozása után hamarosan az alispánt is elmozdította állásából. A megyei közvélemény szerint a politikai vezetés tartozott ennyivel a főispánt támogató befolyásos kormánypárti köröknek (pl. Mezőssy Béla, Andrássy Gyula).

36 Hagara Viktor ugyancsak rendelkezett közigazgatási múlttal (közel tíz évig volt tiszteletbeli, majd valódi főjegyző Ugocsában), de ezt követően megyéjének országgyűlési képviselője lesz, majd pedig néhány év múlva a szomszédos Bereg főispánja (1897-1903), így hagyományos közigazgatási karrierről esetében sem beszélhetünk. Főispáni tisztségéből való felmentésének egyik okát a közigazgatás és a helyi politika terén tanúsított túlzottan elnéző és passzív magatartásában kereshetjük (feltehetően inkább a kulturális és az oktatási ügyekben érezte otthon magát). 1903 júniusában a vármegyei közigazgatás működéséről így tájékoztatta a miniszterelnököt: "A tisztikar jelenben kivétel nélkül képzett és alapos törvényismerő egyénekből áll, kik hivatásuknak teljes buzgalommal igyekeznek megfelelni "

37 Utóda, a bihari állapotokhoz szokott Beöthy Pál™ egy évvel később már ezzel teljesen ellentétes véleményéről számolt bejelentésében: "A vármegye közigazgatása általában meglehetősen elhanyagolt állapotban van... példátlanul gyenge és elmaradott. Ezen kedvezőtlen állapotokat leginkább annak tulajdonítom, hogy az intéző körök a múltban nem gyakoroltak kellő ellenőrzést és felügyeletet, másrészről a tisztikar általában igen gyenge s e mellett elegendő ügybuzgóságot és szorgalmat sem tanúsított. {Hagara Viktornak az 190l-es választásokkal kapcsolatos magatartásáról pedig később lesz szó.)