Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

Végül némi közigazgatási múlt Lónyay Sándornál is kimutatható, bár ez inkább csak formális (tisztsége tényleges munkavégzéssel feltehetően nem járt): Horváth főispán, a Lónyay-család híve tiszteletbeli jegyzővé nevezte ki Lónyay János volt beregi és jelenlegi máramarosi főispán fiát, Lónyay Sándort, aki épp hogy elérte nagykorúságát. Pályájának állomásai sokkal inkább az országos politikához kötötték őt. 1884-ben már a képviselőházban találjuk (27 évesen az országgyűlés legfiatalabb tagja), 1887-ben ismét, majd még mindig igen fiatalon, életének 33. esztendejében beregi főispánná nevezték ki: "...új Főispánunknak még nem volt alkalma s ideje a férfias tettek mezején, a közügyek harczában babérokat szerezni; hiszen eddigi élete még az ifjúság kellemes időszaka volt s nem rég lépett át a férfikora küszöbén... ".

40 Lemondását követően még három alkalommal választották képviselővé, végül pedig a főrendiház kinevezett tagjaként fejezte be életét. Politikai kapcsolatait jól jellemzi, hogy a megyei köztudat az ő befolyásának tulajdonította egy későbbi beregi főispán leváltását és egy másiknak a kinevezését

41 "Tisza Istvánnak volt rendíthetetlen híve s belső baráti környezetéhez tartozott".*

2 A további öt főispán esetében viszont még ilyen mérvű közigazgatási szerepvállalásról sem beszélhetünk. Sőt négyen főispáni tisztségüket megelőzően vagy semmilyen, vagy csak különféle társadalmi-közéleti tisztségeket töltöttek be, egy fő pedig a képviselői széket cserélte fel a főispánira. A sorban az első Schönborn-Bucheim Ervin, aki az örökletes főispáni tisztséget nagykorúságának elérésekor, 24 éves korában vette át. Korábban, s pályájának későbbi szakaszában sem érdeklődött különösebben a megye ügyei iránt (bár több adománnyal támogatta a megye művelődésének fejlesztését). A Pallas Nagy Lexikona így írt erről: "A gróf csak annyiban vesz részt a politikai életben, hogy a munkácsi kerületben mindig kormánypárti képviselőt választat. "

43 1903ban Schönborn halálakor az egyik beregi újságban megjelent nekrológban pedig ez állt: "...ő legnagyobb földbirtokos léte dacára sem volt igazán a miénk, s érzelmei, gondolatai egész életében inkább az osztrák szülőhaza felé vonzották. "^ A család, mely a Habsburgokkal is rokonságban állt, Magyarországon belül csak Beregben rendelkezett birtokokkal, beregi földjeik területe viszont a 230 ezer kataszteri holdat is elérte. Utóda a megye élén szintén ebbe a csoportba tartozik. Lónyay János katonai pályája után Schönborn-Bucheim Ervin főispánsága alatt főispáni helytartó (a megye ügyeinek tényleges irányítója), majd 1871-ben már hivatalosan is ő a főispán. Egy évvel később azonban képviselővé választják, így kénytelen távozni korábbi pozíciójából, 1877-ben viszont az uralkodó ismét főispánná nevezte ki a szomszédos Máramaros vármegyébe. Végül élete utolsó éveiben - fiához hasonlóan - a főrendiház kinevezett tagja volt.