Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

Megnövekedett hatalma a kormány rendeleteinek végrehajtatásakor is megfigyelhető volt. Ha a megyei törvényhatóság feliratát (kifogását) a belügyminiszter elutasította, a főispán az adott rendeletet végrehajtathatta, akár a megyével szemben is, s ehhez minden tisztviselővel közvetlenül rendelkezhetett. Az alispán kezében a tényleges intézkedési jog összpontosult. A megye napi ügyeinek intézését, közbiztonságát és pénzügyeit közvetlenül ő felügyelte (a főispánok sokszor hosszabb ideig nem is tartózkodtak megyéjükben). Az eddig elmondottak alapján megállapítható, hogy az alispán rá volt utalva a főispán támogatására, a főispánnal (és a kormánnyal) szemben hosszabb távon nem politizálhatott. De a megye irányíthatósága érdekében a főispánnak is szüksége volt az alispán szakértelmére és összeköttetéseire.

10 Itt kell azonban hangsúlyoznunk, hogy 1883-ig a törvények semmilyen végzettséghez nem kötötték az alispáni funkciók betöltését. Az 1883:1. tc. az általános követelményeken kívül (büntetlenség, megfelelő életkor, stb.) egy négyéves jogakadémiai tanfolyam elvégzését, majd egy államtudományi államvizsga és egy gyakorlati vizsga letételét szabta feltételül (a főispánokra azonban ez a szabályozás még ezután sem vonatkozott). A vizsgák megszervezése a kormány feladata volt, ám teljes körű bevezetésükre 1933-ig nem került sor.

11 A közigazgatás szakszerű irányítását, valamint a közigazgatási feladatokat ellátó különböző törvényhatósági és állami szervek munkájának koordinációját az 1876-ban felállított közigazgatási bizottságok voltak hivatva biztosítani. Az 1876:VI. tc. értelmében felálló testületek vegyes összetételűek voltak: 21 tagjából 5 fő állami hivatalnok (pl. kir. adófelügyelő, kir. ügyész), 5 fő megyei tisztviselő volt (alispán, főjegyző, tiszti ügyész, árvaszéki elnök, főorvos), míg 10 tagot az adott törvényhatósági bizottság (közgyűlés) választott titkosan, az új testület elnöke pedig az állam által kinevezett főispán lett. A közigazgatási bizottság havonta legalább egyszer ülésezett, félévente pedig a kormány részére jelentést készített a megye általános közigazgatási helyzetéről. A bizottság széles és a törvényben pontosan nem rendezett hatáskörrel bírt (adóügyek, közmunkák, népoktatás felügyelete, fegyelmi ügyek stb.), mely lehetővé tette a vármegyei közgyűlés megkerülését is egy-egy kényesebbnek vélt miniszteri rendelet végrehajtásakor. A közigazgatási bizottságon belül pedig a főispán jutott kitüntetett szerephez. Ugyanis halaszthatatlan ügyekben saját felelősségére is intézkedhetett és döntését, valamint a sürgősség okát csak a bizottság következő ülésén kellett indokolnia. Más esetekben viszont joga volt a bizottság határozatát felülvizsgálat céljából az illetékes miniszterhez felterjeszteni. A legjelentősebb befolyást a főispán azonban a fegyelmi ügyekben gyakorolhatta. A közigazgatási bizottság fegyelmi jogköre a közigazgatási feladatokat ellátó összes tisztviselőre kiterjedt (így megszűnt a független bírói eljárás ezekben az ügyekben!), az érdemi döntéseket az ötfős fegyelmi választmány hozta, melynek elnöke szintén a főispán volt (tagjai: 22 állami és megyei tisztviselő).

12