Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

A főrendiház reformjával foglalkozó 1885: VII. tc. viszont a főispánokat kizárta az újjá szervezett felsőház tagjai közül (mondván, hogy fizetésük révén a kormánytól függővé váltak, valamint idejük sincs az országos dolgokra; bár más minőségükben továbbra is részt vehettek a felsőház munkájában).

13 Az 1886: XXI. tc. is a kormány jelentős centralizációs törekvéseiről árulkodik. A törvény az 1870: XLII. tc. számos paragrafusának megismétlésén túl, a főispáni jogkör további jelentős arányú kiterjesztéséről rendelkezett (most már a közigazgatási bizottságtól függetlenül). A főispán ugyanis törvényileg nem szabályozott kivételes helyzetekben a megyei hivatalok megkerülésével, önállóan is intézkedhetett: "Oly esetekben azonban, midőn az állam érdeke halaszthatatlan intézkedéseket követel, a főispán rendeleteinek végrehajtását követelheti, s ha az alispán vagy nincs a helyszínén, vagy a rendeletet kiadni nem akarja, közvetlenül is intézhet rendeleteket a törvényhatósági és községi közegekhez. "

14 Szintén a központi igazgatás fokozása érdekében sor került a főispáni titkárok tisztségének megalkotására, akiket a belügyminiszter nevezett ki általában a minisztérium fogalmazói közül, kétéves gyakorlat után a főispánok mellé. E hivatal felállítása tovább korlátozta az alispánok jogkörét. Ugyancsak jellemző, hogy a főispán vezette kijelölő választmány ezentúl nem volt köteles határozatait indokolni (pl. azt, hogy kit és miért vett vagy nem vett fel a jelöltek névjegyzékébe). De a törvény bővítette a főispánok kinevezési jogkörét is (1886-tól ő nevezte ki a rendőrkapitányt, a főorvost, a számvevőket stb.), így pozíciója, a megyei élet minden területére kiterjedő kapcsolatai révén, tovább erősödött. (De megyei pozíciójának erősödésével egy időben politikai önállósága csökkent, tisztségének közéleti megítélése általánosan romlott.) Érdekes, hogy a törvény 87 törvényhatóságot hozott létre, viszont csak 70 főispáni állást engedélyezett, ezért több főispánnak egyszerre két vezető tisztséget kellett betöltenie, ami 50%-os fizetés-kiegészítéssel járt együtt. (Bereg megye főispánja 1876 és 1896 között egyben Ugocsa megye főispánja is volt.)

15 Az 1904: X. tc. rendelkezései értelmében pedig - a korábbi helyzettől eltérően - a megyei és az állami tisztviselők azonos fizetési besorolásba kerültek, mely így a helyi közigazgatásban szerepet vállalók anyagi helyzetének mérsékelt javulását idézte elő: "S ha a vármegyei alkalmazottak illetményei annak idején talán megfeleltek is a kor követelményeinek, ma már nemcsak megfelelőnek nem mondhatók, de a megélhetést is alig biztosítják. Ez a tarthatatlan helyzet mindinkább előtérbe állította annak szükségességét, hogy a vármegyei alkalmazottak javadalmazása egységes alapon rendeztessék. "

16 (Természetesen az állami és a közigazgatási tisztviselők juttatásainak egységes rendszerbe foglalása és a fizetések mértékének központi meghatározása mögött egy centralizációs törekvés is meghúzódott, a megye ugyanis elvesztette azon jogát, hogy saját tisztviselőinek fizetését önmaga határozza meg.)