Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Galambos Sándor: Millenniumi ünnepségek a Szabolcs megyei községekben
szenvedések tengerén. Keressük a fundamentumot, melyre felépítek őseink e hazát, s amely fundamentom sziklaszilárdnak bizonyult ezer éven át. "Emlékezzünk régiekről, Scythiából kijöttekről, Magyaroknak eleikről, És azoknak vitézségökről. " ,3 T. Közgyűlés! Az ősmagyarok művelt nép valának. Ez ma már minden kétségen felül áll. Ázsiából jöttek, a tudósok egyező véleménye szerint Ázsia volt az emberi műveltség bölcsője. Őseink e bölcsőben születtek s a műveltség emlőin növekedtek. Gondoljuk el, hogy régi bibliánk szerint Ázsiában volt a paradicsom. A tudósok szerint az óriási Himalája hegység környéke, Elő-India vidéke, a föld legszebb része. Itt voltak az ős nagy birodalmak, óriási gazdag városok, termékeny földmívelés, baromtenyésztés, egyszóval művelt népek laktak itt mindig e mai napig. Innen jöttek a mi őseink. Innen hozták műveltségűket, melyről tanúskodnak régi sírjaikból kiásott fegyverek, ruháik, felszereléseik, s mely műveltségök volt az ezeréves Magyarország fundamentoma. Más bizonyítékaink is vannak. Mikor őseink e földre jöttek, bizony a föld nem volt lakatlan pusztaság. Számos népek laktak itt, s ezek sem voltak ám vadak. Sőt, a római műveltség nyomait ma is sokfele áskálják ki a föld gyomrából. A beköltözött magyarok csak kevesen voltak, tízszeresen többek azok, kik itt laktak. S a tizedrésznyi magyar ura lett e földnek és rajta lakó népnek. Gondolkozzunk csak egy kissé! A világ kezdetétől fogva úgy volt, s a világ végezetéig úgy lesz, hogy a műveltebb nép hatalma alá hajtotta a kevésbé műveltet, mert a műveltség ad egyes embernek is, nemzetnek is erőt, találékonyságot, ügyességet. A tudatlan ember olyan, mint a lágy vas. A műveltség, tudomány tűzkohójában acélozódik a jellem, az egyéni és nemzeti karakter. "Elvész a nép, mely tudomány nélkül van", mondja a régi zsidó próféta. A magyar nemzet ereje, mellyel a sokkal számosabb népeket meghódította, mutatja magasabb műveltségét a többiek felett. A műveltségből következik a gyöngédség és irgalmasság. Gonosz mese és rágalom az, hogy őseink kegyetlenek voltak. Őseink nem voltak kegyetlenek, sőt harci erejök, vitézségök mellett gyöngédség és irgalmasság volt legszebb jellemvonások. Amagyaroknál sohasem voltak rabszolgák. Az idegen népeket nem annyira fegyverrel, mint inkább jeles tulajdonságaikkal hódították meg. Velők társalogtak, rokonultak. Sőt, volt eset, hogy saját királyaink jobban dédelgették az idegent, mint önvéreiket. A keresztyénséget könnyen befogadták, ami szintén azt bizonyítja, hogy az irgalom és humanitás vallása rokonérzelmű szívre talált bennök. Hogy háborúk alkalmával szélvészként zúdultak elleneikre, az csak a bennök levő őserő bizonysága. De oly gyalázatosságokról, borzalmakról, melyektől