Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Galambos Sándor: Millenniumi ünnepségek a Szabolcs megyei községekben

rékpénztári vezérigazgató, ügyvéd, képviseleti tag a nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető következő ünnepies szónoklatot tartotta: Tekintetes Képviselőtestület! "Hazánk ezeréves fennállásának örömünnepén alkalmat veszek magamnak, hogy e nemes város ünnepi közgyűlésén felszólaljak. Megvallom, hogy beszédem tárgyának és kiindulási pontjának megválasztásában nem lehetek oly szerencsés, mint például egy egyházi szónok, aki előtt nyitva van az örök igazságok könyve, a szentírás. De azért nekünk, polgároknak is van egy nem kevésbé becses, mondhatnám szent könyvünk, melyből tanulhatunk hazaszeretetet — melynek lapjain olvashatunk dicsőségről s ennek hatása alatt érzelmeink megnemesülvén, kedvet, erőt, bátorságot és kitartást nyerünk minden szépre, jóra és nemesre — alkalomadtán nagy tettek véghezvitelére is! Ilyen könyv, ilyen polgári szentírás hazánk történelmének könyve!!! Azonban városunk kormányzó testületének gyűlésében hazánk történelmét nagyban és egészben mégsem tárgyalhatom, mert meg vagyok győződve, hogy e testület tagjai azt jobban ismerik, mint én, de meg éppen most is hallották az egyházi szószékről. Legcélszerűbb lenne azért, ha szűkebb hazánknak: városunknak történelmét tárgyalnám, de itt érzem legjobban feladatom nehézségét, mert igaz az, hogy az ember maga magát s a hozzá közel levő dolgokat ismeri legkevésbé, és bár érdekes volna hazánk ezeréves történelme kapcsán tudni azt, hogy városunknak jutott-e és minő szerep az idők folyamán, és munkálták-é elődeink a későbbi nemzedékek javát? Azonban e feladatnak sem felelhetek meg egészen, mert írott emlékeink nincsenek a régi időkből, s ha voltak is ilyenek, ezek megsemmisültek nemzetünknek csaknem folytonos küzdelmei, a külső és belső ellenségekkel folytatott háborúskodásai alatt. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy mi megmaradtunk magyaroknak, s ez az ősök érdeme. Tudjuk, hogy városunk, mely tulajdonképpen úrbéres község volt, tekintélyes és kiváltságos jellegű közvagyon birtokában volt már századok előtt. Ez is az ősök érdeme, mert ezen kiváltságokat nem érdemetlenül nyerték. Hiszen tudjuk azt, hogy e város és határa kiegészítő része volt a honfoglalás idejéig visszavezethető Bátori fejedelmi család egyik, jelesül ecsedi uradalmának, s a "Bátor" nevet is vagy e családtól nyerte, vagy e család innen vette; tudjuk azt is, hogy a főbb nemesek háború esetén kisebb-nagyobb sereggel jelentek meg a táborokban, s ezeket saját birtokaikon állították össze, így több mint bizonyos, hogy elődeink a csaknem folytonos hadakozásokban kiváló részt vettek, vitézségökkel és egyéb hazafias fényeikkel szereztek érdemet a kiváltságokra. Kétségtelenül nagy idők emléke fűződik tehát városunkhoz, s elődeink bizonyá-