Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

címén írták be, s "a törvény ily kvalifikációt nem ismer."

46 Természetesen így a nemesi származású megyei tisztviselői kar alacsony fizetésű rétege is csak régi jogon nyerhetett választójogosultságot. Még ellentmondásosabb volt a választmánynak a községi hatóságokkal szemben követett eljárása. Többen panaszt emeltek az anarcsi, ajaki, bezdédi, karászi, tiszaeszlári elöljárók ellen a Központi Választmánynál, mert a fellebbezéshez szükséges adatok kiszolgáltatását megtagadták. Ezekben az esetekben a választmány vizsgálatot kért az alispántól.

47 Előfordult, hogy a helyi hatóságok az adatok kiszolgáltatásában igen készségesek voltak - vesztükre. Több Komoró községi elöljáró bizonyította például, hogy két helybeli lakos nem ütötte meg a választójogosultság mértékét. A választmány törölte őket a névjegyzékekből, de az iratokat az elöljáróság elleni vizsgálat érdekében áttette az alispánhoz, "miután fennforog a gyanú, hogy a küldöttséget félrevezették."

48 Több esetben az elöljáróságok ehhez hasonló sikeres közreműködését nem követte vizsgálat. Ennek pontos okairól - érthetően - a források nem beszélnek, így csak feltételezhetjük, hogy a helyi hatóságok tevékenységének elbírálásakor politikai szempontokat is érvényesítettek. A Központi Választmányok döntéseivel elégedetlen állampolgárok petíciói a Belügyminisztériumba érkeztek. Krasznay Gábor pl. nem kevesebb, mint 242 nyíregyházi baloldali lakos részére kért szavazati jogot, de a minisztérium a választmány korábbi eljárását helyben hagyta,

49 ugyanis a feliratok július 14-én érkeztek meg (1 nappal a választás előtt), így "tárgyalás alá nem voltak vehetők."

50 A vármegyei kerületekben a fellebbezések sorsát alapvetően befolyásolta, hogy a választmányhoz beérkezett kérvények tárgyalásának befejezése (július 3.) és a megyei választások időpontja (július 8.) között csupán 5 nap állt rendelkezésre. A fellebbezések elbírálásához szükséges választmányi jegyzőkönyvek csak július 7-én érkeztek meg a Belügyminisztériumba! Tóth Vilmos belügyminiszter elveszítve türelmét, a rendelkezésére álló beadványok alapján - érdekes módon - most meg tudta hozni a maga döntését: 144 kisvárdai és tuzséri lakos számára adta meg a választójogot. (ABelügyminisztérium nyilván a balpárti választmány által kihagyott Deák-párti lakosokat kívánta választójoggal jutalmazni.) A sebtiben hozott döntés "pontosságát" valószínűleg hűen példázza, hogy Borkó György kisvárdai lakos részére azért adta meg a választójogot, mert nevét "tollhibából" tévesen írták be Bakó Györgyként a választók lajstromába, s egyébként Borgó György (sic!) kétségkívül választóképes. A Belügyminisztérium ugyanakkor az esetleges téves döntésekért a felelősséget, az iratok késedelmes - egyébként törvényben határidőhöz nem kötött - felterjesztése miatt, a Központi Választmányra hárította.

51