Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

Mindez a korábbi nagyszámú kérvénnyel együtt azt mutatja, hogy Szabolcsban érdemes volt a fellebbezési joggal élni, s a nagyszámú hiba ellenére az állampolgárok bizalma a választási rendszer egészének törvényességében nem ingott meg. A vizsgálódás másik tanulsága azonban ennél súlyosabb: a beadványok, közöttük a törlési kérelmek nagy száma, valamint a petíciókkal kapcsolatos döntések átgondolatlansága a rendszer korrumpálódásának, későbbi legitimációs válságának közös morális felelősségét mutatják: a választójog elbírálása a kormány, a vármegye és az állampolgár számára is a politikai harc lehetséges terepe volt. A belügyminisztériumi korrekciókkal véglegesített névjegyzékekről, a megyei választójogosultak számáról, a választójogi kategóriák arányairól az 1. számú táblázat szolgál részletekkel, az országos adatok tükrében.

52 A statisztika mindenképpen igazolta a megyei hatóságok liberális álláspontját a választójogi törvény értelmezésével kapcsolatban: a megye választójogosultjainak aránya 1848 óta lényegében 6% körül stagnált, miközben az országos átlag 8-10%-ról 6%-ra esett le. Ugyanakkor megmutatkozik a megye társadalmi struktúrájában rejlő tipikus vonás: a kuriális, közép- és kisbirtokos nemesség nagy számának következménye, a régi jogosultak országos átlagot messze meghaladó aránya az egyik, a paraszti réteg gazdasági erőtlensége, az ingatlan kategória országos átlag alatti aránya a másik oldalon. Az összeíró küldöttségek jogértelmezési ügyessége jelentős számú, 4-5 holdas kisbirtokos réteget emelt a választójogosultak körébe (1869-ben a jövedelem kategóriába még csak 922 fő, a választójogosultak 5,6%-a, 1872-ben már 1328 fő, 7,7%-a tartozott. A nádudvari kerületben pl. 36-ról 223-ra nőtt számuk!) Ez a növekedés és a régi jogosultak számának, arányának 4384-ről (26,9%) 5644re (32,9%) történő emelkedése azonban összességében nem eredményezhette a megyei választójogosultak arányának növekedését: az ingatlan kategória arányának csökkenése, az 1869-es 56,7%-ról az 1872-es 48%-ra, az előnyt semmivé tette. A vármegyei választókerületek egymáshoz viszonyított aránya is módosult. A nádudvari kerület első helyét - hála a nagy számú kisnemesnek - még őrizte, visszaesett azonban Nyírbogdány és Nagykálló. Nyírbátor stabilan állt a 6-5. helyen, a kisvárdai, nyíregyházi és a tiszalöki kerület választóinak száma 1848hoz viszonyítva viszont jelentősen nőtt. Ha a rangsort a kategóriák gazdaságiszellemi súlyának szempontja szerint vizsgáljuk, akkor Nyíregyháza jelentőségét kell kiemelni: az ingatlannal rendelkező választójogosultak aránya a nyíregyházi kerületben a legmagasabb (81,2%) és értelmiségi hivatás révén is itt nyerték el legtöbben a választójogot (10%). A megye választóinak szociológiai helyzete és politikai beállítottsága között nem lehet egyértelműen párhuzamot vonni, mégis általában a nagyszámú ne-